Dunai Antal

Dunai Antal, született Dujmov Antal (Gara, 1943. március 21.) olimpiai bajnok magyar labdarúgó, edző, sportvezető. A sportsajtóban Dunai II néven szerepelt. Baján közgazdasági technikumban érettségizett 1961-ben.

Pályafutása

Játékosként

Pályafutását a Bajai Bácska csapatában kezdte 1953-ban, majd 1961-ben a Pécsi Dózsához került, majd 1964-ben az Újpesti Dózsa csatára lett. Hamar bekerült a kezdőcsapatba. Ebben az évben tagja volt az olimpiai csapatnak. Első magyar bajnokságát 1969-ben nyerte meg az Újpesti Dózsával, melyet 1975-ig sorozatban hétszer megnyert. Emellett háromszor nyerte meg a Magyar Népköztársaság Kupáját (1969, 1970, 1975).

Pályafutása során három alkalommal volt gólkirály (1967, 1968, 1970). 1967-ben Ezüstcipőt, 1968-ban Bronzcipőt nyert. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián tagja volt az aranyérmet, ill. az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerző magyar válogatottnak.

Az Újpesttől 1976-ban távozott, majd egy szezont töltött a Debreceni VSC-nél. Későbbi edzői pályafutása mellett játszott a Chinoin és az osztrák Simmering csapatában. 1981-ben fejezte be aktív pályafutását. Belső csatárként stílusára a gyors, lendületes ás rendkívül gólveszélyes játék volt a jellemző.

Testvére, Dunai I János szintén labdarúgó volt, olimpiai bronzérmet szerzett 1960-ban.

Edzőként

1978-ban az Újpesti Dózsa edzője lett, majd 1981-ben Spanyolországban kezdett dolgozni. Edzősködött a Jereznél (1981–1982, a Real Betisnél (1982–1983) és a Castellón csapatánál (1985–1986). Ekkor rövid időre hazatért és a Zalaegerszegi TE vezetőedzője lett. 1987-ben visszament Spanyolországba, ahol a Real Murcia vezetőedzője volt egy szezonban, majd visszatért Zalaegerszegre. 1990 és 1991 között a veszprémi labdarúgó-csapat vezetőedzője volt.

1993-ban a Magyar Labdarúgó-szövetség kinevezte az olimpiai válogatott szövetségi edzőjévé, ahol edzői pályafutásának legnagyobb sikerét érte el, amikor kijutott a válogatottal az 1996-os atlantai olimpiára. Ebben az évben kinevezték az utánpótlás-válogatottak konzultánsává. Közben volt az ÚTE labdarúgó szakosztályának igazgatója 1995 és 1996 között, valamint 1997-ig a DVSC vezetőedzője is. Az olimpiai válogatottól 1998-ban távozott. 2001-ben rövid időre visszatért az utánpótlás-válogatotthoz.

Sportvezetőként

1998-tól az Ifjúsági- és Sportminisztériumban miniszteri biztosként és tanácsadóként dolgozott, ahonnan 2001-ben vonult nyugdíjba. 2006-ban a Magyar Labdarúgó-szövetség szakmai ügyekért felelős alelnökévé választották. A Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Sikerei, díjai

  • 2013 – A Magyar Érdemrend középkeresztje
  • A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja

Játékosként

  • Olimpiai játékok
    • aranyérmes: 1968, Mexikóváros
    • ezüstérmes, 1972, München
  • Európa-bajnokság
    • 4.: 1972, Belgium
  • Magyar bajnokság
    • bajnok: 1969, 1970-tavasz, 1970–71, 1971-72, 1972–73, 1973-74, 1974-75
    • gólkirály: 1967, 1968, 1970
    • ezüstcipő: 1967
    • bronzcipő: 1968
  • Magyar Népköztársasági Kupa (MNK)
    • győztes: 1969, 1970, 1975
  • Vásárvárosok Kupája (VVK)
    • döntős: 1968-69
  • az Újpesti Dózsa örökös bajnoka: 1985