Gyulay Zsolt 400 méternél kiesett a ritmusból, de összeszedte magát

Húsz évvel a mexikói olimpián győztes Hesz Mihály után ismét aranyérmet ünnepelhetett a váci kajakműhely, miután Gyulay Zsolt a rövidebbik távon, ötszáz méteren lett olimpiai bajnok Szöulban, 1988-ban.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

„Életében először lett ura önmagának” – Parti János szövetségi kapitányé volt ez a frappáns mondat, miután Gyulay Zsolt megnyerte az ötszáz egyest a szöuli olimpián. Az 1960-ban kenu egyesben győztes Parti arra gondolt, hogy a 24 éves Gyulayban régóta benne volt a nagy eredmény, de egy ideig benne is maradt, mert az átütő egyéni sikerhez mindig hiányzott valami. A Han folyón lévő Mizari pályán viszont minden összejött, mert nemcsak a táv első, hanem a második felében is maradt benne erő.

Partit egyébként nyugtalanította még az elutazás előtt, hogy Gyulay fantasztikus időket evez a dunavarsányi edzőtáborban, rendre 1:42 körül állt meg a stopper, ami olyan kimagasló, mint ha egy atléta sprinter folyamatosan szórná a 10 másodperces időket százon, olykor pedig még 9,9-re is képes lenne. Amiatt aggódott a szakember, hogy nem korai-e ez a csúcsforma.

GYULAY SAJÁT BEVALLÁSA SZERINT KUTYAÜTŐKÉNT KEZDTE, DE A HITE SOHASEM HAGYTA EL, HOGY EGYSZER MAJD JÓ VERSENYZŐ LESZ.

Csereklye József volt az első edzője, aki nagy hatást tett rá. Volt egy pillanat, amikor érezte, bekattant, és onnantól nagyon jó akart lenni, és megmutatni a családjának, a barátainak. Győr érintésével került a Honvédhoz, ahol Angyal Zoltán vette kézbe a felkészítését, és egy nagyon jó csapat verődött össze a klubnál, akik falkaszellemben dolgoztak, és folyamatosan húzták egymást előre. 1983-ban, 19 évesen már vb-résztvevő volt, és ötödik lett.

Első nagy eredményét a montreali világbajnokágon érte el 1986-ban, ahol második lett ötszázon, az angol Jeremy West győzte le akkor. Az 1987-es világbajnokságra visszaesett, akkor így festett a dobogó: MacDonald, Stähle és Szabó Attila csehszlovák színekben. A győztestől Gyulay majdnem négy másodperccel maradt el, a táv utolsó száz méterén sorra mentek el mellette. Egy hét múlva az országos bajnokságon aztán tudatta Gyulay, nincs nála gyorsabb itthon, és csak egyszerű kisiklás volt a vb-n.

Aztán jött az olimpia, ahová tehát kirobbanó erőben érkezett. A döntő előtt előfutamot valamint elődöntőt is rendeztek, vagyis háromszor kellett jól mennie annak, aki bajnok akart lenni. Rögtön az első előfutamban megkapta Gyulay az új-zélandi MacDonaldot, és egy olyan különversenyt vívtak, amit élvezet volt nézni, pláne, hogy a magyar nyert. 1:41-gyel értek a célba mindketten, a többiek csak bámultak, mert ők négy másodperccel voltak rosszabbak náluk a másik két előfutamban.

IGAZI ERŐDEMONSTRÁCIÓ VOLT.
Az elődöntőben Gyulay még egyszer megmutatta, mennyire erős, ismét 1:41-gyel haladt át a célvonalon, a szovjet Viktor Puszev volt a második leggyorsabb. Nem vele egy futamban indult, ráadásul ő is másfél másodpercet kapott a villámgyors magyartól.

Érezhetően esélyessé lépett elő ezzel a magyar versenyző. A döntő előtt bement Parti a szobájába, és azt mondta neki, mindent ugyanúgy csináljon, mintha otthon egy időre mért edzés jönne másnap. Véletlenül se nézegessen se jobbra, se balra, a saját iramával, kizárólag önmaga erejével foglalkozzon. Figyelmeztette, hogy szembeszeles a pálya, ami neki előny lesz, míg a többieknek olyan, mintha egy idő után falnak mennének.

Gyulay háromszáznál pillantott először oldalra – addig tartotta a taktikát -, és már négyszáz méternél járt, amikor még egyszer szétnézett, és saját bevallása szerint is hiba volt ez, mert átmenetileg kiesett a ritmusból. De olyan fölénnyel vezetett, hogy sem az új-zélandi, sem a keletnémet már nem tudta befogni. Ők ketten hasonlóan gyilkos csatát vívtak, mint egy éve a világbajnokságon, azzal az óriási különbséggel, hogy most csak az ezüstért küzdhettek, mert Gyuzsó simán nyert.

A végeredmény:

  1. Gyulay Zsolt – 1:44,82
  2. Andreas Stähle – 1:46,38
  3. Paul MacDonald – 1:46,46

Parti úgy értékelt a döntő után, hogy megértette végre, hogy nem háromszáz méteres a verseny. Korábban összeroppant néhányszor, ha még háromszáznál nem tudta leszakítani az ellenfeleit, most nem.

„Tudtam, hogy jó formában vagyok, és tudtam, hogy ki kell jönnie annak a munkának, amit elvégeztem. Jó közepes volt a rajtom. Szerencsémre elsőként az NDK-s Stähle kiugrott. Bár én is vele mentem, csak őt figyelmeztették, így aztán másodszorra már nagyon vigyázott. Én viszont elkaptam.

Nem néztem egy ideig semerre sem, nem is tudtam, hol állok, de éreztem, hogy jó iramban haladok. Aztán négyszáz méternél szétnéztem, kicsit kiestem a ritmusból, majdnem elment az arany, de szerencsére hamar összeszedtem magam. Nem tudom, mennyivel nyertem.” - mondta a Népsportnak a verseny után. Gyulay azt is elmondta, hogy az olimpia előtt egyszer klubtársa, Csipes Ferenc győzte le, ami még elszántabbá tette, felpaprikázta. Az elsők között gratulált neki a testvére, Gyulay Katalin, aki kimaradt a női négyesből. A győzelem után az is kiderült, hogy tíz napja született meg első gyereke, aki a Blanka Olimpia nevet kapta.

Gyulay másnap a négyesben is ünnepelt, így ő volt a sportágban az első, aki két aranyéremmel büszkélkedhetett. A 92-es olimpián pedig ezüstérmes lett, majdnem meg tudta védeni az első helyét. 1996-ban párosban versenyzett, akkor a hatodik helyen futott be Bártfai Krisztiánnal. 2000 előtt is megpróbálta még az olimpiai részvételt, de már nem jutott ki Sydneybe. Eközben már építette civil karrierjét, az Arena sportszergyártó marketingigazgatója lett, az újpesti futballt is irányította három éven át, majd 2004-ben távozott posztjáról. A kajakszövetségben, a MOB-ban is voltak megbízatásai, az MTK szakosztályát is vezette.

2010-től fontos állami pozíciókat tölt be a Hungaroring Zrt-nél, előbb vezérigazgató volt, később elnök. 2012-től a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. vezetője volt 2016-ig. 

„Egy új egzisztenciát kellett felépíteni. Ott a kérdés, mi fog ezek után akkora örömet okozni, mint egy vb vagy olimpiai győzelem. Az átállás legeslegnagyobb problémája: az élsportban borzalmasan elferdült egódat visszafordítani. A gyerekkor óta arra tanítottak, gyűrd le, taposd el a másikat, és ezt a mentalitást le kell rakni.

Az a fajta ember vagyok, aki nem szeretne az emlékéből élni, hogy valaha nyert, és 30 év után is azt emlegeti, hogy ő akkor ott, milyen jól meghúzta a lapátot. Azért én már megkaptam az érmet, az elismerést” – vallott a hazai szövetség (MKKSZ) történelmi könyvében.

Forrás: index.hu