Még ki se mondtam, hogy olimpiai bajnok akarok lenni, amikor az lettem

1988-ban, Szöulban 1952 után ismét olimpiai bajnoknőt ünnepelhetett Magyarország az úszásban, amikor Egerszegi Krisztina a sportág legfiatalabb olimpiai bajnoka lett. A győzelme világra szóló szimbólum is lett. Az első tempóktól az első nagy siker ünnepléséig mutatjuk be a pályáját.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Sokszor gondolkoztam azon, hogy gyakran egyszerűbb a hétköznapi élet egy nem ismert embernek. Még ha sokan vágynak is a népszerűségre. Tízéves lehettem, megnyertem egy versenyt, másnap még csodálkoztam: miért nem ismernek fel – Egerszegi Krisztina mondta ezt egy olvasói kérdésre még 2001-ben, amikor az Index vendége volt. Ez a verseny akár az 1985-ös szegedi úttörőbajnokság is lehetne, ahol három aranyérmet nyert, ekkor írt először róla a Népsport. Akkor még nem tudhattuk, minden idők legeredményesebb egyéni úszónője lesz, ugyanis az olimpiai aranyak száma így oszlik meg: Egerszegi Krisztina 5, Dawn Fraser (ausztrál), Inge de Bruijn (holland), Jana Klocskova (ukrán), Kristin Otto (német), Katie Ledecky (amerikai) 4-4.

A fenti nevekben benne van a női úszás jelene és a múlt is, és mint látható, Egerszegi öt egyéni olimpiai aranyig jutott, mindenki más megállt négynél. Emellett az olimpiatörténet legfiatalabb bajnoknője, aki döntőt is nyert.

Honnan indult Egerszegi karrierje?
Egerszegit először művészi tornára íratták be a szülei, de az nem tetszett neki. Az I. kerületi óvodában úszótanfolyamra toboroztak gyerekeket, amikor a nővérét, a nála másfél évvel idősebb Klárát kiszúrták. Krisztina is kikövetelte magának, hogy ő is úszni szeretne, akárcsak a nővére, pedig előtte nem tudta, miért jó az úszás. Korán önállósághoz szoktak, a gyerekek ugyanis elég hamar egyedül közlekedtek a Déli pályaudvartól. Azt nem tudhatták, hogy édesanyjuk a villamos másik kocsijából kíséri őket edzésre menet, hogy vigyázzon rájuk. 

Kiss Miklós foglalkozott Egerszegi Krisztinával, nála tanult meg úszni a Margitszigeten. Gyorsan tanult, amíg Kiss a többi gyereknek olykor segített, ő úgy tempózott, hogy alig tudta utolérni. Az első versenyére Kiss készítette fel, amit meg is nyert volna, ha tudja, hogy ötven méterig kell úszni, de mivel ők 33-as medencéhez szoktak, ezért úgy gondolta, addig úszik, és ott megfogta a kötelet, csak ezért nem nyert. A Spartacus uszodája 1983-ban nyílt meg a Kőér utcában, ide kerültek át Egerszegiék. A jelenlegi úszóelnök, az úszástól akkor már távolodó Wladár Sándor ott látta először, és egyből mély nyomot hagyott benne.

Úgy siklott, mint egy szörfdeszka. Szörfdeszka propellerrel. Soha nem láttam még ilyet.

1986-ban Bukarestben rendezték a szocialista tábor egyik kedvenc versenyét, az Ifjúsági Barátság Versenyt (IBV). Oda már úgy ment ki Egerszegi, hogy a magyar bajnokságon harmadik lett – a felnőttek között. Az akkor 37 kilós Egerszegi a 12. születésnapján 400 vegyesen nyert, és már akkor feltették a kérdés, honnan van benne ennyi energia? Az edzője, Turi György azt mondta, hogy ritka dolog, hogy 1-2 évvel idősebbek között is nyerjen valaki, pedig akkor még nem is tudta, hogy másnap kétszáz háton is ő lesz a leggyorsabb (2:22,63).

1986 telén elvitték a kubai edzőtáborba a felnőttekkel együtt, ami akkor komoly visszhangot váltott ki. Kiss László mesteredző vette át a felkészítése irányítását, akinek korábban már voltak felnőtt magyar bajnok tanítványai, és ragaszkodott hozzá, hogy együtt dolgozhassanak, Hargitay András kapitány pedig segített ebben. Egerszegi az edzésmunkájával is kitűnt: emlékezetes történet, amikor a hidegtől már liluló szájjal még mindig bent volt a medencében, és csak annyit mondott, dolgozni jöttek, ezért még úszni akar.

AMIKOR KIJÖTT A VÍZBŐL, NEM KÖPENYT KAPOTT, HANEM BÉKAÜGETÉSBEN MELEGEDETT FEL.

1987-ben már – részben kényszerből – a felnőttek közt indult a strasbourgi Eb-n, 200 háton negyedik, 100-on ötödik lett. Az ifjúsági Eb-nek volt alsó korhatára, a 14 év, oda nem lehetett benevezni, a felnőttek közé viszont zavartalanul vihették.

Kiss megjegyezte, hogy a szakág sok éve húzódó eredménytelenségét Egerszegi zárhatja le, és ezt az esélyt nem szabad kihagyni. Ezt az érintett is így gondolta, mert hat órát edzett naponta, ebből kétszer két óra volt az úszás, utána még egy kis gimnasztika. Kiss hálás volt, hogy a szülők mindenben partnerek, és odafigyelnek a gyerekük rezdüléseire. 1987-ben még úgy gondolták, túl fiatal lenne a szöuli olimpiához, és inkább az 1989-es Európa-bajnokság lesz a főversenye. Erre egy amerikai meghívásos versenyen hatalmas országos csúcsot úszott 1987 decemberében, röviddel karácsony előtt. A verseny sztárja ugyan elsősorban Janet Evans volt, aki a legrégebbi úszórekordot adta át a múltnak 400 gyorson, de Egerszegivel is nagy terjedelemben foglalkoztak az újságok Orlandóban, mert 2:11,86-tal csapott a célba – ez egyben azt is jelentette, hogy nem egész másfél év alatt 6 másodpercet javított. Neki ennél az eredménynél valamennyivel fontosabb volt, hogy a nővérének tudott hozni egy akkor nagy kincsnek számító sportcipőt Amerikából.

 

A szöuli olimpia előtti országos bajnokságon kilenc aranyat nyert, de az ott úszott időiből nem volt érdemes kiindulni, mert messze volt a csúcsformájától. Júliusban aztán úgy látszott, hogy egy arcüreggyulladás miatt távol is kerül a csúcsformától. A szeptemberi olimpia előtt még bevállalták az ifjúsági Eb-t július végén, és ha taknyosan, betegen is, de nyert. A betegség idejét is a felkészülésre használták fel, Vura Márta pszichológussal fejben úszta végig a távot.

Az olimpia előtt azt mondta a várakozásairól, hogy szeretne döntőbe kerülni, az érmet a fantasztikus eredmény kategóriába sorolta. Az NDK-ban azonban már nem lepődtek volna meg, ha nyer, a Szöulban 200 gyorson győztes Heike Friedrich ugyanis Egerszegi győzelmére tippelt, és arra, hogy könnyedén a 2:10-es álomhatáron belülre kerül majd.

Szöulban 100 háton szólították először a medencéhez, akkor nem volt középdöntő, azonnal a döntőbe lehetett jutni. Egerszegi a harmadik idővel kvalifikálta magát a döntőbe, csak Kristin Otto és Cornelia Sirch előzték meg. A döntőben Sirch ugyan javítani tudott a saját csúcsán, de nem annyit, hogy megelőzze a magyart – a 166 centis, 46 kilós Egerszegi minimális különbséggel, egy századdal nyúlt be előtte, megszerezve Otto mögött az ezüstérmet.

Amikor nyolcéves korában hozzám került, pici volt, törékeny és csendes. Ma is ilyen, de mindez ma már óriási akaraterővel párosul. Magas a vízfekvése, rendkívül laza az izomzata, és így a gyorsúszó kartempóval megegyező erejű víz alatti karmunkára képes. A saját testsúlyához képest nagyobb a relatív tolóereje, mint ellenfeleié – hangzott Turi György alapos szakmai értékelése a Népsportban az érem után.

A 200 hát döntőjét az utolsó napon rendezték Szöulban, olyannyira, hogy az volt az utolsó döntő a medencében. Előtte Szabó József nyert mellen, Darnyinak szintén az utolsó napra esett a 200 vegyes fináléja. Egerszegi a második idővel került a döntőbe, az 1982-es világbajnok Sirch volt előtte, akit 100 háton már lenyomott.

Hogy véletlenül se gondoljon a versenyre és az azzal járó nyomásra, kizárta az erkélyre az edzőjét, és a háztömb elé lefutva integetett fel neki. Kiss László helyett Darnyi Tamás kísérte el a versenyzőknek fenntartott call roomba, ő azt mondta neki, ne izguljon. Így hát nem izgult. Darnyival egyébként nagyon jó kapcsolatban volt, fogócskáztak is például, így egyikük gondolatai sem jártak a verseny közelében.

A döntőben az volt Egerszegi taktikája, hogy a harmadik hosszt meg kell fogni, és az utolsó ötvenet megnyomni: „Nem gondoltam semmire, csak úsztam. Hogy jól állok, azt csak sejtettem, 175-nél még maradt erőm, és a végére kiadtam mindent magamból. Az időmre most is emlékszem: 2:09.29. Ma is hihetetlen, ha visszagondolok erre.”

Így alakult a sorrend a végén:

  1. Egerszegi Krisztina – 2:09,29
  2. Kathrin Zimmermann – 2:10,61
  3. Cornelia Sirch – 2:11,45

„Így visszagondolva, hamarabb lettem olimpiai bajnok, minthogy kimondhattam volna: olimpiai bajnok szeretnék lenni. Minden olyan gyorsan történt. Talán egyetlen pillanat volt, amikor gondoltam az aranyéremre. Amikor párhuzamot vontam, hogy milyen szép is lenne, ha megint egy helyet tudnék javítani kétszázon, ahogy százon történt. Tudat alatt persze lehet, hogy gondoltam a Himnuszra, mert a nagymamámnál rendszeresen hallgattam bakelitlemezen. Nem tudom az okot, miért tettem fel a lemezt. Azt a jó tanácsot kaptam az érkezésünkkor, hogy ez is csak egy verseny, semmivel sem különb, mint azok, amelyeken már részt vettem. Ezt az utasítást maradéktalanul betartottam, nem volt olimpiai lázam.

14 éves gyerek voltam, úgy kezeltem a stresszt, ahogy egy 14 éves gyerektől elvárható. Arra gondoltam, hogy jön a 200 hát döntője, ez az utolsó verseny, utána pedig mehetek végre nyaralni, mert nekem a nyaralás teljesen kimaradt, nem tudtunk rá időpontot találni. Hogy gimnazista leszek, háttérbe szorult, mert elsősorban a nyaralásra vágytam – mondta Egerszegi az Indexnek az 1988-as eseményekre visszaemlékezve.

Az olimpiai döntő után a sajtótájékoztatón megkérdezték tőle, van-e még babája. Erre azt felelte, hogy kabalája van, egy idősebb úszótól, Orosz Andreától kapta. Még az elutazás előtt azt mondta, azért szereti az úszást, és vállalja a kemény edzéseket, mert örömet okoz az edzőjének. Ha pedig az edző örül, akkor az örömük közös. Azon a szeptemberi napon nemcsak az edző, hanem egy ország örült velük. Széchy Tamás rá nem jellemző módon önfeledtséggel megszólalt a döntő utáni sajtótájékoztatón, hogy fordítsák le angolra a friss olimpiai bajnok becenevét: Egér.

Az egész világot bejárták a fotók, hogy a 68 kilós Zimmermann mellett egy törékeny kislány áll a dobogó tetején, szinte szimbólum lett belőle. Nemcsak nagy tömeggel, széles vállakkal lehet gyorsan úszni, hanem technikával, áramvonalassággal is (az NDK állami doppingprogramjáról akkor még csak sejtéseink lehettek, pár év múlva dokumentumokkal támasztották alá).

A sztori értékére az egész világ ráharapott. Egerszegi négy év múlva három arannyal tért haza a barcelonai olimpiáról.

Forrás: index.hu