Gyász: Kárpáti különleges személyisége volt a magyar vízilabdának – Faragó Tamás

Ahogyan arról beszámoltunk, nyolcvannégy éves korában elhunyt a háromszoros olimpiai bajnok egykori vízilabdázó, Kárpáti György. A Nemzet Sportolójára Faragó Tamás, Kemény Dénes és Szabó Tünde emlékezett a Nemzeti Sportnak.

„Különleges személyisége volt a magyar vízilabdasportnak – kezdte Faragó Tamás a Nemzeti Sportnak. – A mai napig azt tartjuk, hogy a magyar póló az ész játéka, amihez meg kell szerezni a technikai fölényt: ő ezzel rendelkezett, ugyanakkor az emberi tulajdonságai is rendkívül szimpatikusak voltak, hiszen imádta a tehetségeket, és nagyvonalú volt. A fizikai adottságaiból fakadt, hogy játékosként gyors észjárásúnak kellett lennie, ehhez párosult az úszáskészsége, ami kivált hasznosult, hiszen annak idején minden gól után ráúszás következett, azaz, ha a magyarok betaláltak, utána mindig vissza is került hozzájuk a labda... Azon korosztályba tartozott, amelynek a szellemességét értékelte a következő generáció, ugyanakkor ha a vízilabdáról beszélt, mindenki nagyon figyelt, mert tudni lehetett, hogy fontos információkhoz lehet jutni. Gyurika ilyen ember volt: a könnyedsége, bohémsága, vagánysága, életkedve valamilyen módon mindenki számára példaképpé tette.”

„Baráti kapcsolatom volt vele, igazi szívember volt – nagyon nehéz múlt időben beszélni róla. Kárpáti György ezután is mindig itt lesz velünk, igazi legenda volt, az az ember, akit mindenki szeretett. Az életéről szóló dokumentumfilm nem véletlenül kapta »A vízilabda Puskása« címet, fantasztikus sportoló volt, aki azért is lehetett olyan sikeres ebben a sportágban, mert fiatalkorában egy percen belül úszta le a száz gyorsot. Világ életében a sportért, a vízilabdáért tevékenykedett, és mindig szívén viselte a fiatalok sorsát. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Vízilabda-szövetség is a saját halottjának tekinti a háromszoros olimpiai bajnokot, a Nemzet Sportolóját” – fogalmazott Szabó Tünde sportért felelős államtitkár.

„Játszani én csak akkor láttam Gyurikát, amikor már idősödött, viszont édesapám az ő korosztálya, tőle tudom, hogy valóságos tűzgolyó volt: nagyon erős és borzasztóan gyors, úszásban is szerzett érmeket, majd ezt a képességét csillogtatta vízilabdázóként is a gólveszélyessége és vagánysága mellett – osztotta meg gondolatait Kemény Dénes korábbi szövetségi kapitány. – A legszebb élményeim vele kapcsolatban az ausztrál időszakából vannak, amikor annál az állami csapatnál dolgozott, amelyikben én játszottam. A vezetőedző ausztrál volt, de egyetemi tanár, ezért a hajnali edzéseket nem ő tartotta, mert ment az iskolába, hanem Gyurika. Ő viszont a halvány angoltudásával nem vállalta, hogy szónokoljon a csapatnak, úgyhogy a keret egyetlen légiósának, nekem elmondott magyarul egy viccet, majd hozzátette, hogy »úgyis tudod, mit kell csinálni«... Szóval, megfordultam, és próbáltam nevetés nélkül kiadni a feladatot, a fiúk meg azt hitték, lediktálta nekem az edzéstervet. Az idény végén bajnokok lettünk, noha a csapat a megelőző tizenöt évben a dobogóra sem jutott fel.”

„Kárpáti György halála kapcsán a bánat és szomorúság után az optimizmus, a jókedv jut eszembe, az, hogy mindig a humort kereste, ugyanakkor mint sportember rendkívül keményen dolgozott azért, hogy a nagy mackók között érvényesülni tudjon alacsony termetével: fejlesztette a gyorsaságát, a ravaszságát. Nagyon jó barát volt, aki mindig kiállt másokért, segítette bajnok társait, s bár az utóbbi években megrendült az egészsége, sohasem panaszkodott, és ott volt minden olyan eseményen, amely segítette az olimpiai mozgalmat és a sportot. A magyar sport nagy egyénisége távozott, talán furcsa mondani, mégis úgy érzem, hogy a derűt vitte el magával” – mondta Schmitt Pál olimpiai bajnok párbajtőrvívó, a Magyar Olimpiai Bizottság egykori elnöke, korábbi köztársasági elnök.

Orbán Viktor miniszterelnök is megemlékezett Kárpátiról.

Forrás: nemzetisport.hu

.

 

Egerszegi a nagy krízis után győztesen akart visszavonulni

Egerszegi Krisztina az atlantai olimpián tette fel pályafutására a koronát: akkor nyerte az ötödik aranyérmét. Imponáló, soha nem látott fölénnyel fejezte be utolsó versenyét. Az öt aranya közül nagyon nehéz választani, mindegyiket szereti, de ha mégis kell, ezt, az utolsót nevezi a legkedvesebbnek. Vele idéztük fel a történteket.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

KAPCSOLÓDÓ
Krisztina királynő lett Egerszegiből külföldön is
Krisztina királynő lett Egerszegiből külföldön is
200 háton olyan imponáló magabiztossággal nyert az 1992-es olimpián, hogy az edzője féltávnál nyugodtan hátradőlt. Érzelmes fogadtatás várta itthon.

A barcelonai olimpián megnyert három aranyérem után Egerszegi Krisztina fél évig nem edzett, de a 93-as sheffieldi Európa-bajnokságon nem érződött a hosszabb pihenő, mert négy aranyérmet nyert. A megszokott számok (100 és 200 hát és 400 vegyes) mellett az övé lett a 200 pillangó aranyérme is. Az volt a terve, hogy az 1994-es római világbajnokságra még felkészül, de aztán abbahagyja.

Az edző Kiss László később azt mondta, hogy biztos benne, hogy Rómában meglesz az arany 200 háton, Egerszegi viszont azt gondolta, edzője ezt rosszul teszi, mert az a halálos ítélete és a temetése is lenne egyben.

A július eleji edzőtábor alatt Kiss a sportújságot lapozgatva meglátta a verhetetlennek látszó női párbajtőrcsapat vb-ezüstérmét. Akkor volt egy elejtett félmondata, hogy ez vár majd rájuk is. Vagyis egyszer eljön a vereség ideje. Abban az időszakban elpárolgott belőlük a győzelemhez feltétlenül szükséges hit, Egerszegi 20 éves volt, már nem lehetett úgy lenyomni a torkán a munkát, mint régebben, és nem volt is volt előttük egy magasztos cél, amiért harcolnak. Az úszó falán ott volt Madách Imrétől egy idézet:

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja e küzdés maga.

De valahogy ebben az időszak nem olyan volt a cél, nem kristályosodott ki úgy, mint korábban, nem sikerült annyi motivációt gyűjteni, mint egy olimpia előtt.

1994-ben már lehetett sejteni, hogy a kínai úszók nagy formában lesznek, mert a rövidpályás sorozatban sorra döntötték a világcsúcsokat. A római vb-n aztán nemcsak előretörtek, hanem egyenesen taroltak: a 17 megnyerhető aranyból tizennégyet elvittek. Felkeltették a világ gyanakvását, hogy tisztességtelen eszközökkel söpörték be ezeket az aranyakat, de az országok többsége, ha fejcsóválva is, továbblépett.

 

Ho Ce-hung előbb százon, majd kétszázon is nyert. A magyar versenyző, illetve a felkészítői ha tudták is, hogy nem tart örökké a veretlenség, a vereség attól még nagyon fájó volt, egyenesen kudarcként élték meg a százon elért ötödik helyet. Amikor Egerszegi hazatelefonált a megdöbbent szülőknek, elkeseredett volt, de a mondataiba beszökött a bizakodás is. Kétszázon is a kínai nyert, Egerszegi második lett.

A sajtótájékoztatón nem volt boldog, de azt mondta, nem így, vereséggel szeretné lezárni a pályafutását, ezért folytatja. Amikor a versenyről a szálloda felé tartott, edzőjének is bejelentette ezt, aki ujjongva kiszállt a taxiból, és vásárolt neki egy csokor vörös rózsát.

EGERSZEGI VÁLLALTA, HOGY FELKÉSZÜL AZ OLIMPIÁRA.

„Magamnak akartam bebizonyítani, hogy ebből a helyzetből is fel tudok állni, van visszaút. Nem akartam feladni. Krízisben voltam, soha ilyet korábban nem tapasztaltam. Ez egy jó intő jel volt, félig-meddig nem lehet az úszásban a felkészülést csinálni. Nagy próba volt, de már tisztán látszott előttem a cél, harmadszor is harcba szálltam a 200 hát olimpiai aranyérméért. A technikai edzések megmaradtak, egy üres májkrémes dobozt kellett átvinnem az egyik oldalról a másikra, hogy a tartásom, a stílusom rendben legyen. Kis tempóval nem olyan nehéz, nagy tempónál azért már oda kell figyelni. Jöhetett az állóképességi munka is, és persze akaratomat is újraépítettem” – mondta 24 év távlatából most az Indexnek.

A következő, bécsi Európa-bajnokságon nyert két aranyat (200 hát és 400 vegyes), százon nem úszott, és becsúszott egy nem várt ezüstérem is, amit a 4x100-as vegyes váltó első tagjaként szerzett. Kovács Ágnes és Klocker Edit, valamint Lakos Gyöngyvér úszott még a csapatban. Ez a második hely erőt adott neki, arannyal felérő ezüstnek gondolta.

A száz kihagyása miatt egy kis keserűség mindig vegyült az örömbe, mert még a szövetség vezérkarában is értetlenkedtek néhányan, miért csak kétszázon szeretne versenyezni, holott százon is ő a legjobb. Azzal érveltek, hogy tettek már annyit a sportágért, hogy választhassanak. Az olimpián sem változott a felállás, a 400 vegyes mellett a kedvenc számát, a 200 hátat favorizálta.

A kínai versenyzők addigra olyannyira visszaszorultak, hogy az első napon megrendezett 400 vegyesre nem neveztek senkit, noha emlékezhetünk rá, hogy négy évvel korábban Lin Livel nagy versenyt vívott, a vb-t pedig Dai nyerte. Utóbbi az olimpia előtt váratlanul abbahagyta az úszást.

Az ír Michelle Smith már a bécsi Eb-n jelezte második helyével, hogy az egyik kihívó lehet, 26 évesen 3 másodpercet javulva, bombaformában érkezett Atlantába. Nyert is, Allison Wagner a második lett, Egerszegi hat másodperccel rosszabb időt úszva, mint négy évvel korábban, a harmadik helyen végzett.

„Fáradtnak éreztem magam, mintha az átállás nem sikerült volna a legtökéletesebben, az alvás sem ment olyan jól. Nem szeretném, ha ez ennyi idő távlatából mentegetőzésnek tűnne. Az első idővel kerültem a döntőbe, de az első helyre nem volt esélyem, a másodikat pedig az amerikai Wagner szerezte meg. Örültem is, meg nem is, ennek a bronznak.

Örültem, mert bronzérmem nem volt még soha, ez az öröm azért nem volt felhőtlen, mert mégiscsak én voltam a címvédő. Hogy dacot váltott ki belőlem a hátralévő napokban, abban egészen biztos vagyok, mert nyerni mentem, és ott volt a fő számom, a 200 hát.”

 

A győztes Smith alakjának radikális megváltozása miatt már az olimpia ideje alatt doppinggal vádolták meg, többek között az amerikaiak legendája, Janet Evans. Smith később megbukott szteroidokkal, el is tiltották, az eredményeit azonban nem semmisítették meg.

Az olimpián hat napja maradt Egerszeginek, hogy erőt merítsen a kedvenc száma előtt, és felkészüljön a búcsúra, az utolsó futamra. A 4x100-as vegyes váltóban ott volt a rajtnál, és egy nappal a 200 hát döntője előtt olyan időt ért el az előfutamban, ami visszaadta az önbizalmát. Fél másodperccel volt jobb, mint a 100 háton győztes amerikai Botsfordé. A magyar váltó végül a tizenegyedik lett, nem került döntőbe, számára viszont nagyon jó visszajelzés volt a formájáról az időeredmény.

A 200 hát előfutamában az ellenállhatatlan Egerszegi úszott, és 2,5 másodperces előnnyel adta az amerikai Hedgepeth tudtára, itt ő nem nyerhet.

A döntőben ugyanúgy az utolsónak ugrott a medencébe, ugyanúgy az utolsónak kapaszkodott fel a rajtkőre, és ugyanúgy az első helyen ért a célba, mint ahogy megszokhattuk. Több mint 4 másodperces előnnyel nyert, az egész olimpia legfölényesebb győzelmét láttuk. Egyetlen másik aranyánál sem alakított ki ekkora fölényt.

Végeredmény:

  1. Egerszegi Krisztina – 2:07,83
  2. Whitney Hedgepeth – 2:11,98
  3. Cathleen Rund – 2:12,06

„25 méterrel a cél előtt átvillant az agyamon, hogy akkor most tényleg ez az utolsó verseny? Hogy tényleg vége? Nem lesz sem felkészülés, sem edzés? Azt éreztem, hogy vezetek, de nem az előnyömmel, hanem az úszással foglalkoztam. Talán még az is átfutott bennem, hogy nem, nem lehet ennek vége. Aztán maradt minden úgy, ahogyan már előre elterveztem, nem úsztam többet.

Nagyon családcentrikus voltam, úgy gondolkodtam, az úszás után majd gyerekeket szülök, amilyen gyorsan lehet, anyuka szeretnék lenni. Álomszerű, meseszerű volt így is, minden, ami történt velem, és tudtam, nem tarthat örökké az úszás. Ezzel a győzelemmel szép és kerek lett az egész pályafutásom.

Senki másnak nem sikerült azóta sem háromszor egymás után nyerni ugyanabban a számban a nőknél.

Egerszegi az aranyérmet a hivatalban lévő amerikai elnöktől, Bill Clintontól kapta meg. Novemberben munkába állt, a Pharmavitnál kezdett dolgozni. 1998 májusában ismerkedett meg Vigassy Ádámmal, egy év múlva ő lett a férje. 2000-ben szülte első gyerekét, Bálintot, 2002-ben érkezett meg Barnabás, 2004-ben pedig Zille.

Mindig mondta, hogy nem lesz edző, mert hiányzik belőle a vasszigor, és nem képes erélyesen számonkérni, fegyelmet tartani, mert tudja, min mennek át a versenyzők, és megsajnálná őket. Manapság az egyik nagy tehetségnek, Késely Ajnának adja át bölcsességét, és sok korosztálynak lett és marad is a példaképe.

Végezetül azt kérdeztem tőle, mit gondol arról, amit rendszeresen el szoktak mondani róla, hogy százévente születik egy ilyen istenáldotta tehetség.

„Először is szerencsém volt, hogy az úszás rám talált. Az alkatom az úszásnak megfelelt, és szerettem versenyezni. Azért is szerencsém volt, mert egy olyan korban születtem, amikor a tévéközvetítés miatt már nagyon sokan ismerhettek, és így a teljesítményem sokakhoz eljuthatott. Biztosan vannak az élet számtalan területén olyanok, akik hozzám hasonló tehetséggel rendelkeznek, és alig ismerjük őket. A karantén alatt kaptam egy levelet, egy könyvtáros írta. Az volt benne, emlékszik arra, hogy odament az édesapjához, aki az ölébe vette, és arra kérte, hogy maradjon csendben, mert én fogok úszni a tévében, és a szöuli versenyt szeretné nézni, végigizgulni. Leírta, engem tart a példaképének, de nem az eredményeim, hanem a példamutató küzdésem, a kitartásom miatt, és mára, felnőtt emberként a hétköznapjaiban is hatással vagyok rá, ezt tovább is adta egy előadáson az általános iskolás gyerekeknek. Úgy meghatódtam, hogy percekig alig láttam a könnyeimtől. Mert én akkor csak úsztam, ahogy tudtam.”

A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét kétszer is megkapta, a két győztes olimpia után, másnak nem járt ez a tisztesség. Hogy csak néhány dolgot említsünk: az egyetemes úszás halhatatlanja, megkapta a NOB elnökének különdíját, Prima Primissima díjas, Budapest díszpolgára.

Forrás: index.hu

KÁRPÁTI GYÖRGY SZÜLETÉSNAPJÁT IS BEFOLYÁSOLHATJA A KORONAVÍRUS

Kárpáti György kevesebb mint két hónap múlva ünnepli 85. születésnapját, amely alkalomból különleges kiállítás nyílik a Groupama Arénában. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó optimista a megnyitóval kapcsolatban, és reméli, a koronavírus-járvány akkor már nem fog közbeszólni.

Kárpáti 85. születésnapja június 23-án lesz, a tervek szerint aznap nyílna meg a legendás karrierjét bemutató kiállítás, ahol az érmek és relikviák mellett archív felvételeket is láthat a közönség.
A Nemzet Sportolója a Blikknek adott interjúban mesélt arról, mivel telnek a napjai a karanténban:

Nem unatkozom mostanában. Rengeteg munkám van, ugyanis több száz tárgyból kell kiválasztanom a legfontosabbakat.
A három olimpiai aranyérmem természetesen látható lesz a kiállításon, akárcsak az 1956-os melbourne-i ötkarikás játékokon rögzített archív felvételek. Sok szép emlék jön elő, miközben válogatok a kupák, az érmek és a fotók között. Eszembe jutott például, hogy máig én büszkélkedhetek a legfiatalabban olimpiát nyert pólós címmel" - mondta az egykori kiváló vízilabdás, aki mindössze 17 éves volt, amikor a magyar válogatott aranyérmet nyert Helsinkiben az 1952-es olimpián.

 

Kárpáti azt is elmondta, bízik abban, hogy a koronavírus-járvány okozta helyzet addigra javulni fog, és elhárul minden akadály a kiállítás elől.

"Igyekszem nem aggódni, mert ha túl sokat izgulok, az igencsak árt az egészségemnek. Leginkább úgy védekezem a járvány ellen, hogy nem olvasok újságot, és a tévében a hírműsorokat is kerülöm. Természetesen itthon tartózkodom a feleségemmel, nem megyünk sehova. A bevásárlást illetően szerencsére kapunk segítséget, így a boltba sem kell leugranunk. A legtöbb időt a kertünkben töltjük, élvezzük a napsütést" - árulta el minden idők egyik legjobb vízilabdázója.

Forrás: origo.hu

Krisztina királynő lett Egerszegiből külföldön is

Annak is lehet különös szépsége, ha egy aranyéremért nem kell izgulni. Egerszegi Krisztina utánozhatatlan könnyedséggel állt az élre, és csúcsosodott ki a mezőnyből Barcelonában 1992-ben a 200 hát döntőjében, ahol nagyon könnyedén védte meg az olimpiai bajnoki címét.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

A barcelonai olimpiai úszóversenyek utolsó döntője a női 200 méteres hátúszás volt, ahogy négy évvel korábban is. Egerszegi Krisztina meg akarta védeni első helyét, ami többet is jelentett egyszerű címvédésnél. Ha nyer,

  • akkor ő az olimpia legeredményesebb úszója, a férfiaknál sem sikerült senkinek a triplázás,
  • ezen a távon elsőként védi meg a címét (ez azóta sem sikerült másnak),
  • három arannyal a magyar küldöttség legeredményesebb versenyzője is lesz,
  • egymaga annyi aranyérmet szerez, mint Ausztrália, Kanada és az egyesített Németország összesen az úszóversenyeken.

Egerszegi legfőbb kihívója Dagmar Hase volt 200 háton, ő szerezte az egyetlen német aranyat Barcelonában(400 gyorson meglepetésre nyert), és ő volt, aki 1989-ben még NDK-színekben legyőzte Egerszegit a bonni Európa-bajnokságon.

„Mi akkor nem az olimpiai faluban laktunk, hanem egy szállodában. Az olimpiai forgatagból én addig keveset észleltem, tudatosan igyekeztünk távol maradni, mert nekem akkor az első és az utolsó döntőben is dolgom volt, és a gondolataimnak nem szabadott kószálniuk. Hasonló érzések voltak bennem, mint négy évvel korábban. Az utolsó döntő után kezdődhet a nyár, mehetek nyaralni, kipihenhetem a felkészülést, és már akkor tudtam, hogy abban az évben már nem lesz több edzésem. Ezt a távot nagyon kedveltem, tudtam, hogy én vagyok a favorit, de mindez csak akkor ér valamit, ha meg is tudom mutatni.

Négy évvel korábban nem gondoltam az aranyra, itt természetesen már igen, és a szokásos módon lejátszottuk az edzőmmel, Laci bácsival a párbeszédet, ússzon ő helyettem. Ez egy szokásos rituálénk volt. Mindig megnyugtatott, amikor mondta, most az egyszer még jobban járunk, ha én megyek a vízbe, nem ő” – emlékezett vissza Egerszegi az Indexnek.

A délelőtti előfutamban Egerszegi káprázatos idővel (2:07,34) rukkolt elő, ami alátámasztotta kiváló formáját, és ami el is kedvetlenítette a riválisokat. Ha egy pillanatnyi reményük volt is, hogy esetleg az előző napokban elfáradt, az előző úszások sokat kivettek belőle, belátták, ez illúzió. Négy másodperccel verte az amerikai Lea Lovelesst (2:11,32) és a német Hasét (2:11,52). Hat tizeddel maradt el mindössze a saját világcsúcsától, a világ második legjobb eredményével száguldott a döntőbe.

„Úgy úsztam, ahogy kell, és mert jólesett” – az Új Magyarország beszámolója szerint ezzel a mondattal válaszolt edzőjének, aki kicsit gyorsnak gondolta nemcsak az első ötvenet, hanem az egész távot.

A sebességét látva csak az volt a kérdés, milyen időre lesz képes a délutáni döntőben, annyival jobb a többieknél. Ahogy mindig, utolsónak ugrott a medencébe, utolsónak fogta meg a rajtkövet, ezen a szokásán Barcelonában sem változtatott.

Az első ötvenen majdnem egy teljes testhossznyi előnyt szerzett, a forduló után Loveless azt hihette, fel tud zárkózni, de amikor úszni kellett, távolodott Egerszegitől, aki ragyogó technikával, könnyedséggel haladt előre. Amíg a többiek szenvedtek, ő szinte simogatta a vizet, és csapásról csapásra húzott el riválisaitól. Így értek célba:

  1. Egerszegi Krisztina - 2:07,06
  2. Dagmar Hase - 2:09,46
  3. Lea Loveless - 2:10,20

Már nem lehet rekonstruálni, melyik újságban jelent meg először a Krisztina királynő elnevezés, de nemcsak a magyar, hanem a külföldi sajtó is használta, a francia és a spanyol lapok biztosan. Kétszázon ilyen fölényt addig nem lehetett látni.

AZ UTOLSÓ ÖTVENEN 31,96-OT ÚSZOTT, EZ MANAPSÁG IS KIMAGASLÓ.

Csak érzékeltetésül: a legutóbbi olimpián a győztes Maya DiRado az utolsó résztávon 32,79-cel csapott a célba, miközben nagy versenyben volt Hosszú Katinkával. Nyilván, egészen más erőbeosztással úszott az amerikai, másként építette fel a távot, mint a magyar 1992-ben, de így is figyelemre méltó a különbség.

Ha megszorítják Egerszegit, veszélyben lehetett volna a világrekord, de így nem közelítette meg azt. Kiss László utólag bevallotta, hogy hátradőlt a verseny közben száz méternél, mert azt látta, nagyszerű formában van a versenyzője, és senki más nem képes 2:09-en belülre kerülni, így a győzelem nem maradhat el. A döntő másik magyarja, a 100 háton ezüstérmes Szabó Tünde ezen a távon a hatodik lett. A videóban a három aranyérmének az összefoglalója a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) csatornájáról.

„Nem úgy érkeztem az olimpiára, hogy három aranyérmet fogok nyerni, kettőre számítottam. A harmadikra, a 400 vegyesre vagyok a legbüszkébb, de nagyon boldoggá tett a címvédés. Ha ezen az olimpián meg is előzte Darnyi Tamást a három aranyéremmel, valójában csak egyenlítettem, mert neki is négy aranya van, és egyébként is nagyon jó barátságban vagyunk” – mondta a verseny után Egerszegi. Az olimpia második hetében Barcelonában maradt, utána az aranygéppel repült haza.

EMLÉKEZETES A KÉP, AZ AUGUSZTUS TIZEDIKI HAZAÉRKEZÉSKOR ÉDESANYJA NYAKÁBA BORULT A REPTÉREN, HOSSZAN ÖLELTE, ÉS ELEREDTEK A KÖNNYEI.

A Budapest Sportcsarnok megtelt, több mint tízezren éltették a bajnokokat. Az ország vezetői is ott voltak, Antall József miniszterelnök és Göncz Árpád köztársasági elnök folyamatosan táviratokat küldött a legjobbaknak. Percekig tartott a vastaps, alig tudtak a győztesek szóhoz jutni. A vastaps még erősebb lett, amikor Egerszegi állt a színpadon.

Hogyan lehet még fejlődni? – tette fel neki a kérdést Palik László.

Ha ilyen lelkes szurkolóim vannak, akkor lehet”

A szavait kitörő üdvrivalgás folytatta, és a túláradó szeretetet látva Kiss nyakába borult, kicsordultak a könnyei. Amikor távozott a színpadról, akkor is lehetett látni, nem tudja visszatartani a sírását.

Hat nap múlva ünnepelte tizennyolcadik születésnapját, mindent elért, amit csak lehetett az úszásban. Abban az évben a sportújságírók szervezete őt választotta a világ legjobb sportolónőjének, egy évvel korábban amúgy a teniszező Szeles Mónikát.

Ezek után feltette a kérdést magának, megéri-e ezt még folytatni. Honnan lehet még motivációt gyűjteni? Folytatta, az 1994-es vb-kudarc pedig megerősítette, van még egy olimpia benne. 1996-ban, Atlantában is nyert, sohasem látott fölénnyel, de erről majd egy külön cikkben emlékezünk meg.

Forrás: index.hu

Darnyi letérdelt és kezet csókolt Széchynek a 4. arany után

Darnyi Tamásból a legjobbat hozta ki a téthelyzet, az 1992-es olimpián a 200 vegyes döntőjében soha nem látott utolsó ötven métert produkált, még akkor sem volt olyan gyors a végén, amikor világcsúcsot állított fel. És már ott állt mellette a dobogó harmadik fokán Czene Attila.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

A barcelonai olimpia úszódöntőinek utolsó napján rendezték meg a 200 vegyes döntőjét, és akkor még nem lehetett tudni, hogy akkor lehet utoljára olimpián látni Darnyi Tamást. 25 éves volt, akkoriban nem volt szokás 30 felé közeledve versenyezni, Darnyinak nem kiforrott álláspontja a folytatásról, amikor 1991-ben megjavította a világcsúcsot, még az 1994-es vb-részvételre vonatkozó terveiről sem beszélt.

Az úszóversenyek alatt azért célzott arra, hogy elképzelhetőnek gondol még egy olimpiát 1996-ban. Nem volt rossz erőben, és nem voltak titkai, egyszer francia úszók csatlakoztak a felkészüléshez, akik előítéletekkel érkeztek Budapestre, hogy a magyarok gyógyszerektől és nem önmaguktól erősek. Néhány hét alatt tapasztalták, szokatlanul kemény munkát végez Széchy csoportja, és a gumiköteles edzéseken nem tudták felvenni a tempót a magyarokkal.

A 400 vegyesen elért győzelme után önbizalommal tele érkezett a kétszázra, a kétperces álomhatáron belül rajta kívül senki más nem járt, így lehetett tudni, hogy ha Darnyi ismét ez alá kerülne, akkor oda lehet adni neki előre az aranyérmet.

A délelőtti előfutamban a finn Jani Sievinen úszott leggyorsabban 2:01,18-as új finn rekorddal, Darnyi két amerikai riválist, Greg Burgesst és Ron Karnaugh-t megelőzve volt a második helyen. Czene Attila az ötödik lett.

Az olimpia előtt egy hónappal az országos bajnokságon Czene már jelezte, nagyszerű formában van, olyannyira meglepte az addig egyeduralkodó Darnyit, hogy meg is verte őt az ob-n. A BVSC uszodában rendezték a versenyt, Darnyi pedig megijedt az eredménytől, nem akart hazamenni, mindenáron meg akarta várni Széchy Tamást. Az edző ugyanis a versenyzőben méltó partnert látott a felkészülésben, nem egyszer kikérte a véleményét, hallgatott a meglátásaira. Darnyi pedig tudni akarta, hogy a fiatal feltörekvő titánt fogja-e már favorizálni, vagy őt. Volt egy szokás köztük: két héttel az aktuális nagy verseny előtt Széchy mindig megmondta neki, hányadán állnak, nyerni fog-e, nagyjából még azt is, milyen időt fog úszni.

„Puci [Darnyi beceneve, a szerk.] összeomlott. Már vagy tízszer megigazította a zokniját, azt várta, hogy mindenki elmenjen az öltözőből, ketten maradjunk. És akkor váratlanul átölelt, a nyakamba borult, és úgy zokogott, mint egy kisgyerek. Vizes lett a pólóm a könnyeitől. Olimpiai bajnok leszel, mondtam neki, sokáig beszélgettünk. Mondtam neki, nem lesz jobb nála. Elbúcsúztunk, és azt éreztem, hogy megkönnyebbül” – egy tévéinterjúban mesélte el az edző ezt a sztorit.

Darnyi nagyon utálta közvetlenül a döntő előtti helyzetet, amikor összezárták a riválisokat egy kis szobába a rajt előtt. Olyankor már mindenki nagyon feszült, szeretne a versenyen túlesni, megmutatni, mennyi van benne, hogyan készült fel éveken át arra a két percre. Köszönnek egymásnak, méregetik egymást, de már nagyon mennének.

Az előfutam öt legjobbja egy másodpercen belül ért célba, ebből is látszott, hogy Barcelonában sokkal nagyobb verseny ígérkezett, mint Szöulban. Négy évvel korábban az utolsó ötvenen nyerte meg a 200-as számot, és Barcelonában is a gyorsúszásra maradt a döntés.

A pillangó után ugyanis az ötödik helyen állt, látszott a kihívókon, hogy érzik a vérszagot, hogy Darnyi hét év után talán legyőzhető. Száznál csak negyediknek fordult, és alig volt gyorsabb, mint a délelőtti úszáskor, ami nem volt szerencsés előjel. A kisebb aggodalom a mellúszásban sem múlt el, mert 150-nél is még csak harmadiknak fordult, igaz nagyon kicsik voltak a különbségek. A gyorsúszásban viszont Darnyi ismét a legjobb arcát mutatta, és élete legjobb utolsó 50 méterét produkálva 21 századdal megverte az amerikai Burgesst, 24 századdal mögötte pedig a bronzérmes Czene Attila ért célba. Széchy álma, hogy ketten állnak a dobogó tetején, majdnem teljesült.

A végeredmény:

  1. Darnyi Tamás – 2:00,76
  2. Greg Burgess – 2:00,97
  3. Czene Attila – 2:01,00

Darnyi az utolsó ötvenen 27,53-at úszott, ezt hozta ki belőle a nem megszokott téthelyzet. Két tizeddel volt jobb gyorsúszásban, mint négy éve, és két tizeddel, mint az 1991-es világcsúcsának elérésekor. Az összes többi résztávon gyengébb eredményt ért el, ahogy a 200 méter végén is, mint Szöulban. Ez a két tized nélkülözhetetlen volt a győzelemhez.

„Remek verseny volt, csak a gyorson tudtam megelőzni a riválisokat Ahogy utóbb hallottam, százötvenig még Czene Attila vezetett. Meglepett, hogy Attila lett a harmadik, de legalább annyira örülök neki, mint az aranyéremnek. Remélem, még sokszor állunk majd a dobogón. Az idő nem fontos, olimpiát kellett nyerni, a győzelem volt a lényeg, és ez most így sikerült” – mondta Darnyi a finálé után a sajtótájékoztatón.

AKKOR ARRA IS KITÉRT, JÓ A VISZONYA A MAGYAR SAJTÓVAL, KÜLÖNÖSEN, HA ELKERÜLIK EGYMÁST.

Bárány István edző egyébként úgy értékelt a döntő után: Darnyi akkora klasszis, hogy hagyni kell őt akkor megnyerni egy futamot, amikor éppen ő akarja, érezni fogja, hol tud nyerni. Számára egyébként a megnyugtató a hátúszása volt, még ha háton lassabb is volt, mint a négy évvel korábbi sikerekor.

„Többet nyert, mint ifjú korom bálványa, Papp Laci, pedig számunkra az a három arany a világ teteje volt. És itt áll ez a gyerek, akit 1985 óta senki a világon nem tudott legyőzni. Világversenyen Carl Lewis kilenc évig volt veretlen, Edwin Moses hétig. Ez a gyerek a világ legjobbjai közé jutott el, akit a dédunokáink is emlegetni fognak. Ezt éreztem én a győzelem pillanatában” – mondta az elérzékenyülő Széchy a Nemzeti Sportnak.

Széchy visszaemlékezése szerint a döntő után valamikor letérdelt a fotelja mellé Darnyi, és megcsókolta a kezét, miközben a könnyeivel küszködött. A siker mindenért kárpótolta, azért is, ha esetleg kapott egy pofont, vagy a partvis nyelével serkentette.

„Az első százon rosszul úsztam, sok hibát elkövettem. Megmagyarázhatatlanul lassan kezdtem, a pillangó után még háton is nagyon gyengén ment. Olyan időm volt százon, amit most délután is tudnék teljesíteni” – ezt már egy évvel az olimpia után mondta, amikor Gyárfás Tamás és Vitray Tamás kérdezte. Akkor már Gyárfás klubjában versenyzett, aki kikötötte a szerződésben, hogy egyszer rendelkezésre kell állnia. (Néhány felvétel visszakereshető a YouTube-on.)

Az 1993-as Európa-bajnokságon megnyerte a 400 vegyes döntőjét Sievinen előtt, a 200 vegyes rajtlistájáról már hiányzott. Az akkorra már az úszószövetséget is vezető Gyárfás Tamástól kért engedélyt a távolmaradásra.

„Egy ekkora nagyságnak ne engedtem volna?! Örök talány, hogy nyert volna-e, sohasem derül ki. Azt ellenben tudjuk, hogy a visszavonulással Darnyi akkor egymilliós havi fizetést kockáztatott. Ő tisztában volt azzal, hogy ennyit elveszíthet, de most is meghajlok emberi nagysága előtt, hogy nem érdekelte, veretlen akart maradni, a csúcson abbahagyni. Azt viszont ő nem tudhatta, hogy számíthat a Sport Plusz SE társelnökének, Csányi Sándornak a nagylelkűségére, aki a visszavonulása után pár hónapig még fizette neki ezt a pénzt” – mondta Gyárfás.

Az egymillió forint a kor viszonyai között óriásinak számított, az érintettnek is hatalmas ugrás volt, hiszen az előtte lévő egyesületében még csak 50 ezer forintot kapott. A barcelonai két aranyéremért kapott összesen egymilliót.

Összességében Darnyi nyolc évig maradt veretlen, 400 vegyesen a két amerikainak, Dolannek és Phelpsnek sikerült a duplázás. Kétszázon Phelps zsinórban negyedszer nyert Rióban. Kétszázon 1996-ban Czene Attila ünnepelhetett.

Darnyi szerdán múlt 52 éves, élete egy részét Amerikában tölti, a másikat itthon. Az RTL Klubból ismert műsorvezető, Jónás Rita lett a felesége. Széchy szerint jó edző lett volna belőle, Gyárfás szerint nagyszerű kapitány, szakedzői képesítést szerzett. A sportágtól nem szakadt el, de csak úszóiskolájának kisbuszaival lehet találkozni. A jelenlegi elnökségnek sem a tagja, igaz, első hívásra még igent mondott Wladár Sándornak, amikor megalakult az úszóbajnokok testülete.

Forrás: index.hu

Egerszegire egy másik magyar, Szabó Tünde volt veszélyes

Az 1992-es olimpián a 100 méteres hátúszásban kettős magyar győzelmet láthattunk: Egerszegi Krisztina és Szabó Tünde sikerét. Negyven évvel korábban már előfordult, hogy két magyar úszónő, Gyenge Valéria és Novák Éva álljon a dobogó tetején, nekik 100 gyorson sikerült a duplázás.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az NDK-s Kristin Otto a szöuli olimpia győzelme után már félig visszavonulóban volt, de még bevállalta az 1989-es Európa-bajnokságot, ahol 100 háton 58 századdal a 15 éves Egerszegi Krisztina előtt végzett. Ő maga gondolta úgy, hogy a Kristin-korszak után jöhet Krisztina időszaka. Nem tévedett.

Az 1991-es perth-i világbajnokságon 100 háton már Egerszegi lett az első, mögötte mindössze két tizeddel maradt le Szabó Tünde. Az amerikai válogatott egyik edzője, a miskolci születésű Jon Urbanchek azt mondta, hogy Janie Wagstaff ugyan jó formában van, de előre oda lehet adni a győzelmet Egerszeginek, annyival jobb, hogy csak fatális hiba foszthatja meg az első helytől.

„Szerettem volna, ha Tünde a dobogón végez, de arra nem számítottam, hogy második lesz, mert eredetileg az amerikai és a német rivális látszott veszélyesebbnek” – mondta a győzelme után a sportág első magyar világbajnoknője.

1991. augusztusban az Európa-bajnokságon is megmérkőztek, Egerszegi akkor döntötte meg a világcsúcsot (1:00,31), és Szabó kerek egy másodperccel lemaradva lett mögötte a második. Márciustól már változtattak a fordulók szabályain, ami gyorsított az úszáson is, mindez némi magyarázat arra, miért nem sikerült Ina Kleber világcsúcsának átírása már a 91-es világbajnokságon, és miért az Eb-n jött el a pillanat.

Az olimpia előtt egy hónappal az országos bajnokságon Szabó elhúzódó betegsége miatt nem tudott indulni, de az olimpia rajtjára felépült, így minden esély megvolt arra, hogy mindketten érmesek legyenek. Ezen az ob-n egyébként Egerszegi 1:01,09-et úszott, ami a világ negyedik legjobb ideje volt – az erősebb kísérletek közül kettő is Egerszegié volt. A Komjádi uszodában teljesen egyedül versenyzett, csak az óra volt az ellenfele, mert a második helyezett már 4 másodperccel maradt le mögötte.

AZ OLIMPIÁN TEHÁT EGYÉRTELMŰ FAVORITNAK SZÁMÍTOTT EGERSZEGI.

Ennek megfelelően a legjobb idővel került a döntőbe, Szabó a harmadik helyen követte, az amerikai Lea Loveless ékelődött közéjük. A világbajnokság bronzérmese, Wagstaff csak az ötödik helyen jutott be, a formája alapján ezen az olimpián nem kellett tőle tartani. A két magyar mellett két-két ausztrál és amerikai, egy exszovjet és egy japán versenyző biztosította a helyét a legjobb nyolc között.

A döntőben Egerszegi 29,61-gyel fordult az első helyen, Szabó a harmadik volt. A második ötvenen Egerszegi végig vezetett, a balján az amerikai visszaesett, Szabó ezt kihasználva feljött, és remek benyúlással megszerezte az ezüstérmet.

A végeredmény:

  1. Egerszegi Krisztina – 1:00,68
  2. Szabó Tünde – 1:01,14
  3. Lea Loveless – 1:01,43

Ezzel az aranyéremmel Egerszegi a legeredményesebb magyar úszónővé vált, mert előtte csak Szőke Katónak volt két olimpiai aranya. Egerszegi és Szabó Schmitt Páltól, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagjától kapták meg az érmeket.

A tudósítók világcsúcsot szerettek volna látni, ezért a győzelem után erről faggatták elsőként az olimpiai bajnok. A rekordra azonban a versenyző szerint semmi esélye nem volt, mert 28 percet csúszott a program a férfi 100 gyors döntője miatt, így a bemelegítés után az izmai nem a legmegfelelőbb állapotban voltak, mire végre elindulhattak. Edzője, Kiss László egyébként rekordot várt, de egy olimpián az csak plusz, ha még nagyszerű időeredmény születik, sokkal fontosabb volt az aranyérem.

Egy amerikai újságírónő azt kérdezte Egerszegitől a sajtótájékoztatón, külön örömet jelent-e, ha legyőzi az amerikaiakat. A kissé érthetetlen és kevéssé sportszerű kérdésre nem is ő válaszolt, hanem Zemplényi György menedzser, aki provokatívnak nevezte a kérdést, és tudatta, semmilyen extra örömet nem okoz az amerikaiak legyőzése.

„Száz méteren nem kell taktikázni, a jó rajt nagyon fontos, emellett az erős kezdés, és végig nagyon erősen haladni, és figyelni a fordulóra, mert ott nagy előnyt lehet szerezni. Egy sprintszámnak ennyi a lényege. Azt hiszem, a fordulóm nem sikerült a legjobban, de a delfinezés nagyon jól ment, és előnyben voltam. Ennyi év távlatából is emlékszem a szurkolók biztatására, és nagyon boldog voltam, hogy a négy évvel korábban megszerzett második helyről egyet előre tudtam lépni. Nagyon örültem Tünde második helyének is. Mi tényleg nagyon jóban voltunk, nemcsak megjátszottuk ezt a kamerák előtt. Sok edzőtáborban sok napot töltöttünk együtt. Sok minden eszembe jut, ha róla van szó, amikor például titokban együtt fagyiztunk. Nekünk nem szabadott akármennyit ennünk, mert egy megfázással értékes napok veszhetnek el a felkészülésből. Nagyon szerettük viszont, hiszen többnyire melegben edzőtáboroztunk.

Volt olyan is, hogy magnóra vettük, amikor interjút csinálunk egymással. Bár lehet, hogy ezt nagyképűség interjúnak nevezni, de mi hatalmasakat kacagtunk a kérdezz-felelek alatt. Jó érzés volt, hogy nem egyedüli magyarként állok a dobogón, ez volt az egyetlen olyan aranyam, amikor nemcsak én képviseltem Magyarországot, és nemcsak nekem, hanem Tündének is szólt a Himnusz” – mondta most a bajnoknő az Indexnek, a győzelemre visszaemlékezve.

Egy kettős győzelem jól érzékelteti egy ország erejét, nem véletlen, hogy erre a magyarnál többször csak hasonló nagyhatalmak (USA, NDK, Szovjetunió, Ausztrália) voltak képesek.

Szabó örült második helyének, megnyert ezüstnek, nem pedig elvesztett aranynak tekintette, és egészen biztos volt abban, hogy pár nap múlva kétszázon is Egerszegi lesz a győztes.

„Tudom, megkerülhetetlen, ha az életemről beszélek, hogy csak második lettem, de én egyszer sem hazudtam, legkomolyabban mondtam, nagyon örültem mindegyik érmemnek. Közelről láttam Kriszti tehetségét, szorgalmát. Hogy Egér győzött le, annak már csak azért is örülni lehetett, mert Magyarországnak szereztünk dicsőséget” – nyilatkozta az Indexnek Szabó 2011-ben.

Szabó Tünde vesegyulladása miatt egy év múlva visszavonult, a Magyar Úszó Szövetség főtitkári pozíciójából lett 2015-ben az államtitkári rangban a hazai sportirányítás első embere.

Egerszegi a harmadik versenyszámáról, a 200 hátról visszafogottan értékelt, Dagmar Hase annál magabiztosabban. A német a 400 gyors megnyerése után még egy aranyat akart hazavinni, de most már tudjuk, ez a célja nem teljesült, sőt esélye sem volt rá.

Forrás: index.hu

Sanyargatta magát Darnyi, hogy a legjobb lehessen

Darnyi Tamás 400 vegyesen a világcsúcsától elmaradt az 1992-es barcelonai olimpián, de így is magabiztosan védte meg az elsőségét. A magyar sport 125. aranyérme lett az övé.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Darnyi Tamás a szöuli olimpia két aranyérme után a bonni Európa-bajnokságon három számot vállalt. Beiktatta a programjába a 200 pillangót. Kisebb meglepetésre, nagyobb fölénnyel nyert rajta, mint a 400 vegyesen, pedig a lengyel Rafael Szukala specialistának tekinthető. Másfél másodpercet vert a másodikra.

Az Eb előtt fogadta őt a Budapestre látogató amerikai elnök, George Bush a nagykövetségen, külön fotó is készült róla, amint kezet fognak. A Népsportban is megjelent ez a kép, ami alá azt írták, hogy Darnyi nem nyilatkozott arról, milyen volt a találkozó. „A kitűnő úszót eredményeiért sokan csodálják, különc magatartásáért viszont sokkal kevesebben. A sajtó előli újabb elzárkózásával, úgy hisszük, nem hívei számát növelte.” (Még a szöuli olimpia előtt nem engedte, hogy lefotózzák, pontosabban, csak a hátát.)

A Sport pluszban viszont hosszú interjú jelent meg vele, amelyikben azt mondta: alapvetően nem változott meg semmi a sajtóval való kapcsolatában.

„Ma sem szeretek szerepelni, nem igénylem a felhajtást magam körül, de ez nem jelenti azt, hogy ne nyilatkozzak. Időnként. Mint most is.”

Sok minden szóba került ebben a cikkben, például az is, hogy szívesen versenyezne sok néző előtt, mert az szíven ütötte, hogy hat fizető néző volt az országos bajnokságon. Kiderült, hogy pontosan figyeli az ellenfelei fejlődését, vizslatja az eredményeiket. Egyszer tartott házibulit a lakásában 1987 környékén, azóta nem, a magánéletét pedig szeretné tabuként kezelni. Szó esik arról, hogy bekerült a Magyar Olimpiai Bizottság tagjai közé, bekerült klubja, az Újpest elnökségébe is. Elmondta azt is, hogy még nem ajánlott senki üzletet neki, ahová be kellene fektetnie az addig megkeresett pénzét. Tisztában volt vele, hogy tőle mindig mindenki az aranyakat vár, olyan természetesnek veszik a győzelmét, minthogy a piros lámpa után kigyullad a sárga, majd következik a zöld.

„Volt az olimpia után három és fél hónap pihenőnk, aztán sokat utaztunk, vagyis tisztán hat hónap felkészülés előzi meg az augusztusi Európa-bajnokságot. Ennyit meg könnyedén ki lehet bírni! Azt már nehezebben bírnám, amit Hargitayék annak idején elviseltek, hogy elkezdődik a felkészülés szeptember elején, tart az augusztusi fő versenyig, utána pedig kezdődik minden elölről" - nyilatkozta.

1990-ben októberben nyílt levelet írt alá a szöuli érmesekkel együtt, amiben tudatták, értesültek a vízilabdától elkülönülő úszószövetség körüli viharokról (vitatott szerződések, edzőtáborba utazók kijelölése), de ők a vb-felkészülésre szeretnének fókuszálni. A vb-t 1991. január elején rendezték Perth-ben, és Darnyi élete legjobb formájában versenyzett.

 

400 vegyesen szédületes világcsúccsal (4:12,36) nyert, olyan fölénnyel, hogy a kamerák a befutónál alig tudták együtt mutatni a győztest a másodikkal. 200 vegyesen két perc alá került (1:59,36), ahogy már a szöuli olimpián is várta magától. A német Sport Bild megtámadta, hogy doppingol, ezekre a vádakra Széchy Tamás felelt a jogi utat emlegette, és válaszul már akkor bedobta Czene Attila nevét, mint aki ott áll majd Darnyi mellett a dobogón a barcelonai olimpián, nehogy azt gondolják, csak egyvalaki lesz érmes a műhelyéből.

Darnyinak az Egyesült Államokból Barcelonában már nemcsak Dave Wharton lett a kihívója, hanem Eric Namesnik is. A német Patrick Kühl és az olasz Luca Sacchi is megmaradtak a riválisok között. Namesnik az olimpia előfutamában érzékeltette, hogy komolyak a szándékai, mert délelőtt jobb időt úszott a magyarnál. A délutáni döntőben nem lehetett más a célja, minthogy megszakítsa Darnyi hét éve tartó veretlenségét.

Amikor feltűnt Namesnik, Darnyi tartott tőle, mire Széchy megnyugtatta, bármilyen tehetséges is az amerikai, neki találták ki ellenfélnek. Elsősorban azért, mert pillangón jobb nála, másodsorban pedig azért, mert háton is jobb nála. Mellen erősebbnek látszik ugyan, de mivel 200 méter úszás után érkeznek el ehhez a résztávhoz, már nem biztos, hogy fáradtan is gyorsabb lesz.

„Te pedig az utolsó százon 55 másodpercre vagy képes, ennyit senki más nem tud, úgyhogy neked találták ki, és legyőzheted.” - ez volt Széchy sugallata.

A döntőben Wharton kezdett fantasztikus tempóban a nyolcas pályán, jócskán a világcsúcson belül volt, Darnyi negyediknek érte el a százas fordulót. A háton aztán Wharton előnye pillanatok alatt elolvadt, de mégsem Darnyi vezetett féltávnál, hanem Namesnik. Mellen fordult a kocka, 22 századdal a címvédő fordult rá az utolsó százra. Márpedig ez azt jelentette, hogy őt a gyorson már nem lehet megelőzni.

Namesnik megpróbálta, de a távolság egyre csak nőtt. Darnyi 57,6-ot úszott az utolsó százon, riválisa 58,72-t. A tény, hogy az utolsó százon ekkora különbség alakult ki közöttünk, jól mutatja félelmetes erejét, egyben állóképességét.

A végeredmény

  1. Darnyi Tamás – 4:14,23
  2. Eric Namesnik – 4:15,57
  3. Luca Sacchi – 4:16,34

„Rettenetes fáradtságot éreztem, ahogy beütöttem a célba. Jót tett, hogy kihagytam a tavalyi Európa-bajnokságot, mert én már egy évben csak egy versenyre tudok felkészülni. A győzelem azt mutatja, van még bennem tartalék, és ameddig fut a szekér nem is gondolok a visszavonulásra” – mondta a nemzetközi sajtótájékoztatón.

A korábbi szövetségi kapitány, Tóth Ákos szerint, aki Darnyi teljesítményéről írta doktori disszertációját, az volt a legfontosabb, hogy a táv közepén 2:15-re vagy 2:16-ra képes. A hát-mell kombinációja volt az egyik titok, mert ez a két leglassabb úszásnem. Emellett aszkéta módon edzett, és mindent megtett azért, hogy az ízületei lazák legyenek. Tudatosan törekedett arra, hogy a 180 centis testmagasságához képest hosszabbak legyenek a végtagjai, ezért lógott serdülőkorában a gyűrűn. Azt is elviselte, hogy háta mögött összekössék a könyökeit. Tóth ott volt a kölni szemműtétjénél is, amikor hatalmas fájdalmak közt tolták ki a műtőből a több mint 10 órás beavatkozás után, tehát az elejétől kísérte a pályáját. Neki vannak felvételei az edzőtáborokban elvégzett negyedórás lazító-nyújtó tornájáról is, ami akkor korszakalkotó volt.

Az olimpia előtt Mark Spitz elragadtatással beszélt róla, oda is ment hozzá az egyik felvezető versenyen, hogy elmondja neki, mennyire csodálja őt és az eredményeit. Darnyi megköszönte a hétszeres bajnok szavait, aztán pár nap múlva megnyerte a 200 vegyest, és négyszeres bajnok lett.

Forrás: index.hu

A nagyfiam szemében büszkeség volt, ezért megérte megnyerni

A világcsúcshoz közeli eredménnyel nyerte a 400 vegyest Egerszegi Krisztina a barcelonai olimpián. A döntőben a kínai világbajnok egyre inkább feljött rá, ahogy a cél felé közeledtek, de kitartott az előnye.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Egerszegi Krisztina a szöuli olimpián fantasztikus úszásával az ország kedvence lett, 14 évesen ilyen hatást sportoló még sohasem váltott ki az országban, ezért óvni is kellett a népszerűségtől, és az olykor tolakodó rajongóktól. 1988. novemberben elkezdte a gimnáziumot, addig kapott egy kis pihenőt a megerőltető nyár után. Nemcsak áhítattal teli levelek érkeztek hozzájuk zsákszámra, amit az édesapa kezelt, hanem egy olyan feladó nélküli is, amelyik doppingolással cukkolta.

Ezek a körülmények érzékeltetik, hogyan kezdődött a felkészülés a következő olimpiai ciklusra. Az aranyéremért járó olimpiai jutalomból építkezésbe fogtak, hogy legyen egy saját szobája a nyaralójukban. Hiszen a versenyek jöttek, neki pedig készülnie kellett, biztosítani a megfelelő regenerációt. Arra is fel kellett készülnie, hogy mostantól már nemcsak egy törékeny kislány versenyzik, hanem valamennyi rivális arra pályázik, hogy az olimpiai bajnokot szeretné legyőzni. Emellett pedig még mivel fejlődésben volt a szervezete, folyamatosan átalakult, ezzel együtt a vízfekvése is.

Az 1989-es országos bajnokságon 11 aranyérmet szerzett, a leedsi ifjúsági Európa-bajnokságon nyert három aranyat, a felnőtt Eb-re már esélyesként, de betegen érkezett. Ezt a versenyt 1989-ben a nyugatnémet fővárosban, Bonnban rendezték augusztus második felében. A keletnémetek pedig erőt akartak demonstrálni, és két kivétellel a nőknek kiosztható összes aranyat elvitték. (Akkor még nem lehetett tudni, hogy küszöbön áll az ország újraegyesítése.) Ez a két kivétel nem Egerszegi versenyszáma volt. Kristin Otto legyőzte 100 háton, 200-on Dagmar Hase lett a jobb, 400 vegyesen Daniela Hunger. Így is ő lett az év legjobb sportolónője itthon, ami nem kis elismerés egy olyan országban, ahol csak az aranyak számítanak.

1990. SZEPTEMBERBEN ELMONDTA A NÉPSPORTNAK, HOGY MÁR JÁRHAT RANDEVÚKRA, PONTOSAN ÚGY, MINT A KORTÁRSAI, A 16 ÉVES LÁNYOK.

Nem foglalta le minden idejét az úszás, de a napi adag, a 6 órás edzésekből nem lehetett engedni. Októberben a szöuli olimpia négy érmes versenyzője nyílt levelet írt, amit szinte valamennyi újság leközölt. Ezek arról szóltak, hogy az úszószövetségben zajló viták és a lemondások nem tesznek jót senkinek, van véleményük az ügyről, de nem szeretnék, ha megzavarnák a vb-felkészülést. Az 1991-es vb-t január elején, az ausztrál nyárban rendezték meg, Perthben. Akkor már százon és kétszázon is a leggyorsabb lett, ezzel a sportág első magyar világbajnoknője is lett egyben. Augusztusban Athénban rendezték meg az Európa-bajnokságot, ahová már a világcsúcs megjavításának szándékával érkezett. Ez sikerült százon és kétszázon is, tizenhét éves volt ekkor.

„Emlékszem a kétszázas időmre, 2:06,62. Ha muszáj, és mindenképpen kell csúcspontot választani a pályafutásomban, akkor az athéni Eb lenne az. Az aranyak itt ugyanis rekordokkal párosultak, és mert ott tényleg olyan könnyedén ment minden” – emlékezett vissza az Indexnek.

A világcsúcsát Kirsty Coventry 2008-ban tudta csak átírni, az akkor engedélyezett szuperdresszben, és már egészen más, gyorsabb fordulótechnikával, mint ami 1991-ben még érvényben volt. Nemcsak játék a számokkal, hogy ezért az időért 2019-ben még bronzérem járt volna a 200 hát világbajnoki döntőjében. És akkor jött az olimpia, ahol az eskü szövegét már ő mondta el a kajakos olimpiai bajnok Gyulay Zsolttal együtt.

Akkor már rám rakták a pakkot. Már majdnem 18 éves voltam, és már sokkal tudatosabban éreztem, mennyi munka van egy ilyen felkészülésben, és már vannak elvárások, amik ráadásul egyre csak nőnek. Már mindenki azt számolta, akkor a két aranyérem háton természetesen már egészen biztos, de meglesz-e a harmadik? A 400 vegyes. Mert országos csúcsot úsztam a hazai bajnokságon egy hónappal az olimpia előtt, amikor még messze volt a csúcsforma.

A korábbi kapitány, Tóth Ákos számolgatta, hogy nem eszik azért olyan forrón a kását, mert én abban a számban először fogok úszni a világgal szemben, miközben az előző vb-n iszonyúan erős mezőny jött össze, amelyik ott lesz majd Barcelonában is. Ettől még úgy voltam vele, mindent beleadok, ha nem is a fő számom, de azért megpróbálom. Tele voltam energiával, mert ez volt az első női döntő. Igaz, mindenki másra igaz volt, hogy pihenten állt a rajthoz, a fáradtságra senki sem foghatta a szereplését” – idézte fel a múltat a bajnoknő.

A mezőny erősségéről: a kínai Lin Li volt a vb-címvédő, aki ezen a távon elképzelhetetlenül kis különbséggel, egy századdal végzett mögötte, valamint az ausztrál Hayley Lewis, aki a 200 gyors világbajnoka volt. A bronzérmes pedig az a Summer Sanders volt, aki a 200 pillangón győzött. Hozzájuk csatlakozott Barcelonában a vb-n 200 háton győztes Egerszegi Krisztina. Nem utolsósorban ott volt még a német Hunger, aki az 1989-es Európa-bajnok volt. Egerszegié volt az 1991-es Eb-arany, ő azzal nevezett be erre a nem mindennapi versenyre.

Tóthnak abban volt fontos szerepe, hogy ő gyűjtötte be a riválisok adatait, és mivel itthon akkor még nemhogy internet, de még email sem volt, ezért levélben küldték el neki, telefonba diktálták be a részidőket, ami alapján következtetéseket lehetett levonni. Egy nagy A3-as lapra írta fel, milyen adatokat gyűjtögetett be, amik hasznosak voltak a felkészítő stábnak, elsősorban persze Kiss Lászlónak.

Szakmai ínyenceknek való feladat, ki lesz a legjobb? Melyik specialista (pillangó, gyors vagy a hát) érvényesül a legjobban? Mennyire számít, hogy a specialista mekkora előnyt képes kiharcolni kedvenc úszásnemében? Vagy épp a leggyengébb számában kell jól úsznia a sikerért?

 

A július 26-i előfutamban Egerszegi 4:43,83-at ért el, és 12 századdal megelőzte Sanderst, és majdnem két másodperccel Lint. Ettől még nem lehetett megnyugodni, mert a kínai ennél lényegesen jobb időre volt képes, és tipikusan délelőtti úszást bemutatva tartalékolt. Az amerikaiak a summer time kifejezést használták, de nem jött el Sanders ideje a délutáni döntőben.

MERT A FINÁLÉBAN, MINDEN IDŐK EGYIK LEGNAGYOBB VERSENYÉN EGERSZEGI NYERT.
Darnyi ezúttal is ott volt vele a call roomban, ezt a szokást megőrizték négy évvel korábbról, hiszen akkor bevált. A legjobban pillangózó Sanders vezetett az első száz után, ez nem volt meglepetés, egy másodpercet vert a második helyen haladó magyarra. Háton természetesen Egerszegi visszavette a vezetést, a mellúszás egyik résztvevőnek sem a specialitása, itt az volt a cél, hogy lőtávolon belül maradjon Sandershez képest. Azt a magyar és az amerikai is tudta, hogy Lin mellen fel fog zárkózni. Így is történt, és átfordultak a gyorsúszásra.

SANDERS VEZETETT 300-NÁL 3:32,67-TEL, EGERSZEGI NEVE MELLETT 3:33,23 ÁLLT, A KÍNAI 3:33,64-GYEL KEZDTE MEG AZ UTOLSÓ SZAKASZT.

Sanders meglepetésre gyorson gyorsan visszaesett, és Egerszegi az élre állt, de egy pillanatra sem nyugodhatott meg, mert szorosan ott volt a sarkában a kínai. 25 méterrel a cél előtt úgy látszott, sikerülhet előnyt elérni, de a kínai négy öt karcsapással jelezte, van még benne erő, és tapadt rá. Ahogy közeledett a cél, úgy közeledett felé a kínai. Egerszegi mindent kiadott magából, és visszaverte riválisa támadását, és 20 centivel előbb érte el a falat. Igazolta, hogy nemcsak kiugró tehetség, hanem csodálatra méltó harcos is. 1:03,31-es utolsó százat úszott, tekintélyt parancsolón.

A már említett adatok mutattak rá, hogy az utolsó 25 méteren előnyt kell szerezni, különben a nagyon erős és vállas Lin képes lesz a maga javára fordítani a küzdelmet. Ezt az előnyt pedig már jó erőbeosztással 350 méternél megtette Egerszegi.

A végeredmény:

  1. Egerszegi Krisztina – 4:36,54
  2. Lin Li – 4:36,73
  3. Sanders – 4:37,58

Édesapja negyvenhatodik születésnapjára ezzel az arannyal kedveskedett, de csak titokban, mert arra gondolni, hogy ebben a hihetetlen erős és kiegyenlített mezőnyben összejöhet ez az első hely. A magyar küldöttség első aranyérme volt ez a barcelonai olimpián.

„A szüleim nagyon örültek, amikor megismételték idén áprilisban az olimpiák történéseit, alig várták, hogy ismét lássák ezt a futamot. A nagyfiam is odakapcsolt az ismétlésre, fel is vette. Láttam a szemében az elismerést, megdicsért a tekintetével, már csak ezért megérte megnyerni. Nagy verseny volt, szoros, nagyon jött a kínai, nemcsak az ismétlésből tudom, hanem a saját bőrömön éreztem. Szerencsére 400 méter volt a táv, és nem 401 vagy 402 méter, így nyerni tudtam. Azt hiszem, tényleg ez volt az egyik legkeményebb csatám, mert itt egy rossz mozdulat azt jelentette volna, be kell érjem a második hellyel. Édesapám az ezüstnek is biztosan örült volna, de hát ajándéknak mégiscsak az arany az igazi.

Mindig mondták nekem, hogy nem tudok látványosan örülni, a levegőbe csapkodni egy arany után. Ó, dehogynem tudok örülni. Csak legbelül. Ez nekem nagyon sokat jelentett, olyan megnyugvást, ami máshoz nem hasonlítható.

A fő számom, a 200 hát még hátra volt, szokás szerint az utolsó napra írták ki, de egy ilyen versenyben megszerzett siker után más hangulatban készültem a következő napokra. Ez az uszoda egyébként egy igazi katlan volt, hatalmas mobillelátókkal, nagyon szép környezetben. Nemrég jártam Barcelonában, el is mentem ide, de én teljesen más benyomásokat őriztem magamban a Picornell uszodáról, az olimpián egészen másként nézett ki, mint manapság. És ebbe az uszodába tértem vissza a fő számom előtt, a 100 méteres hátúszásra is” – mondta a történtekről. 

Forrás: index.hu

Vb-győztes egységen változtattak, történelmi olimpiai aranyat nyertek

1968-ban volt először olimpiai érmes a magyar kajak négyes, utána nem sikerült négy hasonlóan kiemelkedő képességű versenyzőt találni. 1988-ban történelmi aranyat láthattunk, mert a magyar egység nagy fölénnyel verte a szovjeteket. Ez volt Magyarország 11. aranyérme a szöuli olimpián, amivel a nemzetek rangsorában a hatodik helyen végeztünk.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Nem a semmiből jött ez az aranyérem, mert az 1986-os és az 1987-es világbajnokságon is aranyérmes volt a magyar négyes, mindkétszer a Gyulay–Csipes–Kovács–Fidel összeállításban versenyeztek, az egységben Gyulay volt a vezérevezős. A svédeknek, keletnémeteknek, lengyeleknek, szovjeteknek volt akkor nagyon erős hajójuk, rájuk kellett figyelni.

De elsősorban persze saját magunkra is, és a kapitány elfogadta a Csipes és Gyulay meglátását, hogy Kovács Zoltánnal és Fidel Lászlóval nem garantált az aranyérem, mert nem tudtak alkalmazkodni az új lapátokhoz, a fejlődésük meg is tört, ezért ők ketten kikerültek a csapatból. Bekerült viszont Ábrahám Attila és Hódosi Sándor. Csipes úgy indokolt: ha négy ember kedveli egymást, és ha barátok, az csak megsokszorozza az erőt. Ettől még kockázatos lépés volt, mert soha nem indultak együtt nagy versenyen, élesben csak egy magyar bajnokságon próbálták ki az erejüket, akkor azonban nagyon jól mentek, és egyénileg is nagyon erős időket produkáltak.

Parti János kapitány nem akarta Hódosit vinni, mert korábban valami mindig megakadályozta a versenyzőt, hogy nagy eredményt érjen el. Horváth Zsolttal ezer párosban 1985-ben kétszeri korai rajt miatt kizárták, egy év múlva nem jutottak be a döntőbe. Csipessel ugyan 1987-ben nyert egy bronzot, de a 10 ezer méter nem olimpiai táv.

„Abban az évben kilencszer voltam doppingvizsgálaton, annyira nem hitték el, hogy jó lehetek. Pedig csak Angyal Zoltán módszereivel és az ő falkataktikájával készültünk fel. Nem volt olyan pillanat az edzésen, hogy ne versenyeztünk volna, húztuk egymást felfelé, mindenki jobb és gyorsabb akart lenni a másiknál. Nemcsak ezren, már ötven méteren is. Általában ezer métereket eveztünk, de azt tényleg egytől egyig ezerrel. Hát hogyne fejlődtünk volna. Ennyi volt a titok” – mondta Hódosi egy korábbi interjúnkban.

 A győri Ábrahám Attila volt a legfiatalabb közülük, ő a katonaság miatt került 1986-ban a Honvédba, és ott ragadt. Halasztott az egyetemen, hogy fel tudjon készülni az olimpiára. Ő maga csodaszámba menőnek titulálta, hogy világbajnokokat kiszorítva kapta meg az esélyt az olimpiai indulásra. (Párosban Csipessel mentek, és lettek bronzérmesek ötszázon.)

Az olimpián az előfutamban és az elődöntőben is magabiztosan nyert a magyar egység. Előbb a nyugatnémeteket, majd a svédeket verték egyaránt három másodperccel. Az elődöntőben azonban a keletnémetek evezték a legjobb időt, ami jelezte: rájuk nem árt majd figyelni a döntőben sem.

Gyulay ötszázon elért aranyérme után váratlan kudarc jött. Csipes ugyan vezetett egyesben ezer méteren 750 méternél is, aztán történt vele valami, és végül az utolsó helyen ért célba. Ő sem tudott választ adni arra, mi történt, miért esett vissza.

FÉLŐ VOLT VISZONT, HOGY A NÉGYESRE IS KIHATÁSSAL LESZ A KUDARCA, HISZEN Ő A VEZÉREVEZŐS, Ő DIKTÁLJA A TEMPÓT.

Nem így lett. Hogy mi történt abban a néhány órában, Hódosi mesélte el.

„Amikor láttam, hogy 750-nél első, hátra is fordultam, biztos voltam benne, hogy megnyeri. Aztán kilencedik lett, elfogyott a végére. Hát, nem csattantunk ki az örömtől. Bent az öltözőben nem volt vérszerződés, de amikor láttuk a leengedett Ferit, valahogy felmelegítettük. Talán a tüzet is visszahoztuk. Nekem és neki volt a legtöbb veszítenivalónk, mert Gyuzsó már egyéniben nyert, Attilának is volt egy bronza, amit Ferivel ért el, de Feri ennél nyilván többre vágyott.

Csak azt tudtam, bármi rosszul sül el, akkor azért én leszek a felelős, a nagypofájú, aki bekerült. Általánosságok jutnak eszembe, azokat mondtuk neki, alátesszük a hajót, nyomjuk majd hátulról, ne aggódjon.”

Szóval, jött a négyes küzdelme, az utolsó döntő a kajakpályán. A magyar hajó jól kezdett, 250 méternél a második helyen haladt, féltávnál a harmadik helyre csúszott vissza, igaz, nagyon kicsik voltak a különbségek. Az NDK-sok és szovjetek hasítottak az élen. A csapattagok nagyon nyugodtak voltak, mindannyian tudták, a táv második felében kell megnyerni a versenyt, és ötszáz méter után kell ritmust váltani.

Mintaszerűen meg is tették, szinte állva hagyták a két riválist, az előny fokozatos nőtt. Az akkori beszámoló azt a hasonlatot használta, mintha nedves lett volna a puskapor, és a gyutacs sem volt kiszárítva.

Száz méterrel a cél előtt még a szovjetek egy elkeseredett támadást indítottak, de már nem tudták megszorítani a száguldó magyar egységet. Nagy győzelem, történelmi, ami nagy motivációt jelentett a többi fiatal versenyzőnek, hogy érdemes a négyesre is figyelni.

A végeredmény:

  1. Magyarország – 3:00,2
  2. Szovjetunió – 3:01,4
  3. NDK – 3:02,37

Évtizedekkel az olimpia után árulták el, hogy Gyulay bokája megsérült focizás közben, de eltitkolták, mert eredetileg tiltott volt nekik a futball és a kerékpározás is, minden olyan tevékenység, ami veszélybe sodorhatja a jó szereplést. Ebben a formációban megnyerték a soron következő két világbajnokságot (1989 és 1990), aztán felbomlott a csapat, de a szöuli aranyukat megünneplik minden évben október elején.

Csipes Ferenc még eljutott két olimpiára (1992 és 1996), kétszer volt az ezüstérmes négyes vezérevezőse. Pályafutása után szakosztályvezető, majd edző lett, 2009-ben ő vette át Kovács Katalin felkészítését, és Szabó Gabriella, valamint Kozák Danuta is nála készült fel a 2012-es olimpiára, amelyiken a magyar női négyes nyert. Lánya, Tamara, 2016-ban lett olimpiai bajnok.

Ábrahám Attila is ott volt a 92-es olimpián ezüstérmes hajóban. Belekóstolt a politikába: 2004-ben a sportért felelős államtitkárnak nevezték ki, 2006 júliusáig töltötte be a posztot. Volt később az MKKSZ főtitkára is.

Hódosi Sándor vonult vissza a legkorábban, 1992-re már eltávolodott a sportágtól. Vállalkozni kezdett, de nem járt sok sikerrel, jelenleg Amerikában él. Gyulay Zsoltról ebben a cikkben írtunk.

Forrás: index.hu

Gyulay Zsolt 400 méternél kiesett a ritmusból, de összeszedte magát

Húsz évvel a mexikói olimpián győztes Hesz Mihály után ismét aranyérmet ünnepelhetett a váci kajakműhely, miután Gyulay Zsolt a rövidebbik távon, ötszáz méteren lett olimpiai bajnok Szöulban, 1988-ban.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

„Életében először lett ura önmagának” – Parti János szövetségi kapitányé volt ez a frappáns mondat, miután Gyulay Zsolt megnyerte az ötszáz egyest a szöuli olimpián. Az 1960-ban kenu egyesben győztes Parti arra gondolt, hogy a 24 éves Gyulayban régóta benne volt a nagy eredmény, de egy ideig benne is maradt, mert az átütő egyéni sikerhez mindig hiányzott valami. A Han folyón lévő Mizari pályán viszont minden összejött, mert nemcsak a táv első, hanem a második felében is maradt benne erő.

Partit egyébként nyugtalanította még az elutazás előtt, hogy Gyulay fantasztikus időket evez a dunavarsányi edzőtáborban, rendre 1:42 körül állt meg a stopper, ami olyan kimagasló, mint ha egy atléta sprinter folyamatosan szórná a 10 másodperces időket százon, olykor pedig még 9,9-re is képes lenne. Amiatt aggódott a szakember, hogy nem korai-e ez a csúcsforma.

GYULAY SAJÁT BEVALLÁSA SZERINT KUTYAÜTŐKÉNT KEZDTE, DE A HITE SOHASEM HAGYTA EL, HOGY EGYSZER MAJD JÓ VERSENYZŐ LESZ.

Csereklye József volt az első edzője, aki nagy hatást tett rá. Volt egy pillanat, amikor érezte, bekattant, és onnantól nagyon jó akart lenni, és megmutatni a családjának, a barátainak. Győr érintésével került a Honvédhoz, ahol Angyal Zoltán vette kézbe a felkészítését, és egy nagyon jó csapat verődött össze a klubnál, akik falkaszellemben dolgoztak, és folyamatosan húzták egymást előre. 1983-ban, 19 évesen már vb-résztvevő volt, és ötödik lett.

Első nagy eredményét a montreali világbajnokágon érte el 1986-ban, ahol második lett ötszázon, az angol Jeremy West győzte le akkor. Az 1987-es világbajnokságra visszaesett, akkor így festett a dobogó: MacDonald, Stähle és Szabó Attila csehszlovák színekben. A győztestől Gyulay majdnem négy másodperccel maradt el, a táv utolsó száz méterén sorra mentek el mellette. Egy hét múlva az országos bajnokságon aztán tudatta Gyulay, nincs nála gyorsabb itthon, és csak egyszerű kisiklás volt a vb-n.

Aztán jött az olimpia, ahová tehát kirobbanó erőben érkezett. A döntő előtt előfutamot valamint elődöntőt is rendeztek, vagyis háromszor kellett jól mennie annak, aki bajnok akart lenni. Rögtön az első előfutamban megkapta Gyulay az új-zélandi MacDonaldot, és egy olyan különversenyt vívtak, amit élvezet volt nézni, pláne, hogy a magyar nyert. 1:41-gyel értek a célba mindketten, a többiek csak bámultak, mert ők négy másodperccel voltak rosszabbak náluk a másik két előfutamban.

IGAZI ERŐDEMONSTRÁCIÓ VOLT.
Az elődöntőben Gyulay még egyszer megmutatta, mennyire erős, ismét 1:41-gyel haladt át a célvonalon, a szovjet Viktor Puszev volt a második leggyorsabb. Nem vele egy futamban indult, ráadásul ő is másfél másodpercet kapott a villámgyors magyartól.

Érezhetően esélyessé lépett elő ezzel a magyar versenyző. A döntő előtt bement Parti a szobájába, és azt mondta neki, mindent ugyanúgy csináljon, mintha otthon egy időre mért edzés jönne másnap. Véletlenül se nézegessen se jobbra, se balra, a saját iramával, kizárólag önmaga erejével foglalkozzon. Figyelmeztette, hogy szembeszeles a pálya, ami neki előny lesz, míg a többieknek olyan, mintha egy idő után falnak mennének.

Gyulay háromszáznál pillantott először oldalra – addig tartotta a taktikát -, és már négyszáz méternél járt, amikor még egyszer szétnézett, és saját bevallása szerint is hiba volt ez, mert átmenetileg kiesett a ritmusból. De olyan fölénnyel vezetett, hogy sem az új-zélandi, sem a keletnémet már nem tudta befogni. Ők ketten hasonlóan gyilkos csatát vívtak, mint egy éve a világbajnokságon, azzal az óriási különbséggel, hogy most csak az ezüstért küzdhettek, mert Gyuzsó simán nyert.

A végeredmény:

  1. Gyulay Zsolt – 1:44,82
  2. Andreas Stähle – 1:46,38
  3. Paul MacDonald – 1:46,46

Parti úgy értékelt a döntő után, hogy megértette végre, hogy nem háromszáz méteres a verseny. Korábban összeroppant néhányszor, ha még háromszáznál nem tudta leszakítani az ellenfeleit, most nem.

„Tudtam, hogy jó formában vagyok, és tudtam, hogy ki kell jönnie annak a munkának, amit elvégeztem. Jó közepes volt a rajtom. Szerencsémre elsőként az NDK-s Stähle kiugrott. Bár én is vele mentem, csak őt figyelmeztették, így aztán másodszorra már nagyon vigyázott. Én viszont elkaptam.

Nem néztem egy ideig semerre sem, nem is tudtam, hol állok, de éreztem, hogy jó iramban haladok. Aztán négyszáz méternél szétnéztem, kicsit kiestem a ritmusból, majdnem elment az arany, de szerencsére hamar összeszedtem magam. Nem tudom, mennyivel nyertem.” - mondta a Népsportnak a verseny után. Gyulay azt is elmondta, hogy az olimpia előtt egyszer klubtársa, Csipes Ferenc győzte le, ami még elszántabbá tette, felpaprikázta. Az elsők között gratulált neki a testvére, Gyulay Katalin, aki kimaradt a női négyesből. A győzelem után az is kiderült, hogy tíz napja született meg első gyereke, aki a Blanka Olimpia nevet kapta.

Gyulay másnap a négyesben is ünnepelt, így ő volt a sportágban az első, aki két aranyéremmel büszkélkedhetett. A 92-es olimpián pedig ezüstérmes lett, majdnem meg tudta védeni az első helyét. 1996-ban párosban versenyzett, akkor a hatodik helyen futott be Bártfai Krisztiánnal. 2000 előtt is megpróbálta még az olimpiai részvételt, de már nem jutott ki Sydneybe. Eközben már építette civil karrierjét, az Arena sportszergyártó marketingigazgatója lett, az újpesti futballt is irányította három éven át, majd 2004-ben távozott posztjáról. A kajakszövetségben, a MOB-ban is voltak megbízatásai, az MTK szakosztályát is vezette.

2010-től fontos állami pozíciókat tölt be a Hungaroring Zrt-nél, előbb vezérigazgató volt, később elnök. 2012-től a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. vezetője volt 2016-ig. 

„Egy új egzisztenciát kellett felépíteni. Ott a kérdés, mi fog ezek után akkora örömet okozni, mint egy vb vagy olimpiai győzelem. Az átállás legeslegnagyobb problémája: az élsportban borzalmasan elferdült egódat visszafordítani. A gyerekkor óta arra tanítottak, gyűrd le, taposd el a másikat, és ezt a mentalitást le kell rakni.

Az a fajta ember vagyok, aki nem szeretne az emlékéből élni, hogy valaha nyert, és 30 év után is azt emlegeti, hogy ő akkor ott, milyen jól meghúzta a lapátot. Azért én már megkaptam az érmet, az elismerést” – vallott a hazai szövetség (MKKSZ) történelmi könyvében.

Forrás: index.hu

Még ki se mondtam, hogy olimpiai bajnok akarok lenni, amikor az lettem

1988-ban, Szöulban 1952 után ismét olimpiai bajnoknőt ünnepelhetett Magyarország az úszásban, amikor Egerszegi Krisztina a sportág legfiatalabb olimpiai bajnoka lett. A győzelme világra szóló szimbólum is lett. Az első tempóktól az első nagy siker ünnepléséig mutatjuk be a pályáját.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Sokszor gondolkoztam azon, hogy gyakran egyszerűbb a hétköznapi élet egy nem ismert embernek. Még ha sokan vágynak is a népszerűségre. Tízéves lehettem, megnyertem egy versenyt, másnap még csodálkoztam: miért nem ismernek fel – Egerszegi Krisztina mondta ezt egy olvasói kérdésre még 2001-ben, amikor az Index vendége volt. Ez a verseny akár az 1985-ös szegedi úttörőbajnokság is lehetne, ahol három aranyérmet nyert, ekkor írt először róla a Népsport. Akkor még nem tudhattuk, minden idők legeredményesebb egyéni úszónője lesz, ugyanis az olimpiai aranyak száma így oszlik meg: Egerszegi Krisztina 5, Dawn Fraser (ausztrál), Inge de Bruijn (holland), Jana Klocskova (ukrán), Kristin Otto (német), Katie Ledecky (amerikai) 4-4.

A fenti nevekben benne van a női úszás jelene és a múlt is, és mint látható, Egerszegi öt egyéni olimpiai aranyig jutott, mindenki más megállt négynél. Emellett az olimpiatörténet legfiatalabb bajnoknője, aki döntőt is nyert.

Honnan indult Egerszegi karrierje?
Egerszegit először művészi tornára íratták be a szülei, de az nem tetszett neki. Az I. kerületi óvodában úszótanfolyamra toboroztak gyerekeket, amikor a nővérét, a nála másfél évvel idősebb Klárát kiszúrták. Krisztina is kikövetelte magának, hogy ő is úszni szeretne, akárcsak a nővére, pedig előtte nem tudta, miért jó az úszás. Korán önállósághoz szoktak, a gyerekek ugyanis elég hamar egyedül közlekedtek a Déli pályaudvartól. Azt nem tudhatták, hogy édesanyjuk a villamos másik kocsijából kíséri őket edzésre menet, hogy vigyázzon rájuk. 

Kiss Miklós foglalkozott Egerszegi Krisztinával, nála tanult meg úszni a Margitszigeten. Gyorsan tanult, amíg Kiss a többi gyereknek olykor segített, ő úgy tempózott, hogy alig tudta utolérni. Az első versenyére Kiss készítette fel, amit meg is nyert volna, ha tudja, hogy ötven méterig kell úszni, de mivel ők 33-as medencéhez szoktak, ezért úgy gondolta, addig úszik, és ott megfogta a kötelet, csak ezért nem nyert. A Spartacus uszodája 1983-ban nyílt meg a Kőér utcában, ide kerültek át Egerszegiék. A jelenlegi úszóelnök, az úszástól akkor már távolodó Wladár Sándor ott látta először, és egyből mély nyomot hagyott benne.

Úgy siklott, mint egy szörfdeszka. Szörfdeszka propellerrel. Soha nem láttam még ilyet.

1986-ban Bukarestben rendezték a szocialista tábor egyik kedvenc versenyét, az Ifjúsági Barátság Versenyt (IBV). Oda már úgy ment ki Egerszegi, hogy a magyar bajnokságon harmadik lett – a felnőttek között. Az akkor 37 kilós Egerszegi a 12. születésnapján 400 vegyesen nyert, és már akkor feltették a kérdés, honnan van benne ennyi energia? Az edzője, Turi György azt mondta, hogy ritka dolog, hogy 1-2 évvel idősebbek között is nyerjen valaki, pedig akkor még nem is tudta, hogy másnap kétszáz háton is ő lesz a leggyorsabb (2:22,63).

1986 telén elvitték a kubai edzőtáborba a felnőttekkel együtt, ami akkor komoly visszhangot váltott ki. Kiss László mesteredző vette át a felkészítése irányítását, akinek korábban már voltak felnőtt magyar bajnok tanítványai, és ragaszkodott hozzá, hogy együtt dolgozhassanak, Hargitay András kapitány pedig segített ebben. Egerszegi az edzésmunkájával is kitűnt: emlékezetes történet, amikor a hidegtől már liluló szájjal még mindig bent volt a medencében, és csak annyit mondott, dolgozni jöttek, ezért még úszni akar.

AMIKOR KIJÖTT A VÍZBŐL, NEM KÖPENYT KAPOTT, HANEM BÉKAÜGETÉSBEN MELEGEDETT FEL.

1987-ben már – részben kényszerből – a felnőttek közt indult a strasbourgi Eb-n, 200 háton negyedik, 100-on ötödik lett. Az ifjúsági Eb-nek volt alsó korhatára, a 14 év, oda nem lehetett benevezni, a felnőttek közé viszont zavartalanul vihették.

Kiss megjegyezte, hogy a szakág sok éve húzódó eredménytelenségét Egerszegi zárhatja le, és ezt az esélyt nem szabad kihagyni. Ezt az érintett is így gondolta, mert hat órát edzett naponta, ebből kétszer két óra volt az úszás, utána még egy kis gimnasztika. Kiss hálás volt, hogy a szülők mindenben partnerek, és odafigyelnek a gyerekük rezdüléseire. 1987-ben még úgy gondolták, túl fiatal lenne a szöuli olimpiához, és inkább az 1989-es Európa-bajnokság lesz a főversenye. Erre egy amerikai meghívásos versenyen hatalmas országos csúcsot úszott 1987 decemberében, röviddel karácsony előtt. A verseny sztárja ugyan elsősorban Janet Evans volt, aki a legrégebbi úszórekordot adta át a múltnak 400 gyorson, de Egerszegivel is nagy terjedelemben foglalkoztak az újságok Orlandóban, mert 2:11,86-tal csapott a célba – ez egyben azt is jelentette, hogy nem egész másfél év alatt 6 másodpercet javított. Neki ennél az eredménynél valamennyivel fontosabb volt, hogy a nővérének tudott hozni egy akkor nagy kincsnek számító sportcipőt Amerikából.

 

A szöuli olimpia előtti országos bajnokságon kilenc aranyat nyert, de az ott úszott időiből nem volt érdemes kiindulni, mert messze volt a csúcsformájától. Júliusban aztán úgy látszott, hogy egy arcüreggyulladás miatt távol is kerül a csúcsformától. A szeptemberi olimpia előtt még bevállalták az ifjúsági Eb-t július végén, és ha taknyosan, betegen is, de nyert. A betegség idejét is a felkészülésre használták fel, Vura Márta pszichológussal fejben úszta végig a távot.

Az olimpia előtt azt mondta a várakozásairól, hogy szeretne döntőbe kerülni, az érmet a fantasztikus eredmény kategóriába sorolta. Az NDK-ban azonban már nem lepődtek volna meg, ha nyer, a Szöulban 200 gyorson győztes Heike Friedrich ugyanis Egerszegi győzelmére tippelt, és arra, hogy könnyedén a 2:10-es álomhatáron belülre kerül majd.

Szöulban 100 háton szólították először a medencéhez, akkor nem volt középdöntő, azonnal a döntőbe lehetett jutni. Egerszegi a harmadik idővel kvalifikálta magát a döntőbe, csak Kristin Otto és Cornelia Sirch előzték meg. A döntőben Sirch ugyan javítani tudott a saját csúcsán, de nem annyit, hogy megelőzze a magyart – a 166 centis, 46 kilós Egerszegi minimális különbséggel, egy századdal nyúlt be előtte, megszerezve Otto mögött az ezüstérmet.

Amikor nyolcéves korában hozzám került, pici volt, törékeny és csendes. Ma is ilyen, de mindez ma már óriási akaraterővel párosul. Magas a vízfekvése, rendkívül laza az izomzata, és így a gyorsúszó kartempóval megegyező erejű víz alatti karmunkára képes. A saját testsúlyához képest nagyobb a relatív tolóereje, mint ellenfeleié – hangzott Turi György alapos szakmai értékelése a Népsportban az érem után.

A 200 hát döntőjét az utolsó napon rendezték Szöulban, olyannyira, hogy az volt az utolsó döntő a medencében. Előtte Szabó József nyert mellen, Darnyinak szintén az utolsó napra esett a 200 vegyes fináléja. Egerszegi a második idővel került a döntőbe, az 1982-es világbajnok Sirch volt előtte, akit 100 háton már lenyomott.

Hogy véletlenül se gondoljon a versenyre és az azzal járó nyomásra, kizárta az erkélyre az edzőjét, és a háztömb elé lefutva integetett fel neki. Kiss László helyett Darnyi Tamás kísérte el a versenyzőknek fenntartott call roomba, ő azt mondta neki, ne izguljon. Így hát nem izgult. Darnyival egyébként nagyon jó kapcsolatban volt, fogócskáztak is például, így egyikük gondolatai sem jártak a verseny közelében.

A döntőben az volt Egerszegi taktikája, hogy a harmadik hosszt meg kell fogni, és az utolsó ötvenet megnyomni: „Nem gondoltam semmire, csak úsztam. Hogy jól állok, azt csak sejtettem, 175-nél még maradt erőm, és a végére kiadtam mindent magamból. Az időmre most is emlékszem: 2:09.29. Ma is hihetetlen, ha visszagondolok erre.”

Így alakult a sorrend a végén:

  1. Egerszegi Krisztina – 2:09,29
  2. Kathrin Zimmermann – 2:10,61
  3. Cornelia Sirch – 2:11,45

„Így visszagondolva, hamarabb lettem olimpiai bajnok, minthogy kimondhattam volna: olimpiai bajnok szeretnék lenni. Minden olyan gyorsan történt. Talán egyetlen pillanat volt, amikor gondoltam az aranyéremre. Amikor párhuzamot vontam, hogy milyen szép is lenne, ha megint egy helyet tudnék javítani kétszázon, ahogy százon történt. Tudat alatt persze lehet, hogy gondoltam a Himnuszra, mert a nagymamámnál rendszeresen hallgattam bakelitlemezen. Nem tudom az okot, miért tettem fel a lemezt. Azt a jó tanácsot kaptam az érkezésünkkor, hogy ez is csak egy verseny, semmivel sem különb, mint azok, amelyeken már részt vettem. Ezt az utasítást maradéktalanul betartottam, nem volt olimpiai lázam.

14 éves gyerek voltam, úgy kezeltem a stresszt, ahogy egy 14 éves gyerektől elvárható. Arra gondoltam, hogy jön a 200 hát döntője, ez az utolsó verseny, utána pedig mehetek végre nyaralni, mert nekem a nyaralás teljesen kimaradt, nem tudtunk rá időpontot találni. Hogy gimnazista leszek, háttérbe szorult, mert elsősorban a nyaralásra vágytam – mondta Egerszegi az Indexnek az 1988-as eseményekre visszaemlékezve.

Az olimpiai döntő után a sajtótájékoztatón megkérdezték tőle, van-e még babája. Erre azt felelte, hogy kabalája van, egy idősebb úszótól, Orosz Andreától kapta. Még az elutazás előtt azt mondta, azért szereti az úszást, és vállalja a kemény edzéseket, mert örömet okoz az edzőjének. Ha pedig az edző örül, akkor az örömük közös. Azon a szeptemberi napon nemcsak az edző, hanem egy ország örült velük. Széchy Tamás rá nem jellemző módon önfeledtséggel megszólalt a döntő utáni sajtótájékoztatón, hogy fordítsák le angolra a friss olimpiai bajnok becenevét: Egér.

Az egész világot bejárták a fotók, hogy a 68 kilós Zimmermann mellett egy törékeny kislány áll a dobogó tetején, szinte szimbólum lett belőle. Nemcsak nagy tömeggel, széles vállakkal lehet gyorsan úszni, hanem technikával, áramvonalassággal is (az NDK állami doppingprogramjáról akkor még csak sejtéseink lehettek, pár év múlva dokumentumokkal támasztották alá).

A sztori értékére az egész világ ráharapott. Egerszegi négy év múlva három arannyal tért haza a barcelonai olimpiáról.

Forrás: index.hu 

A második arany mutatta meg Darnyi Tamás kivételes erejét

Darnyi Tamás második olimpiai aranya Szöulban nem volt izgalommentes, mert 200 vegyesen 150 méter után még csak a harmadik volt, utána viszont a riválisok ledermedtek, ő pedig a vízen lebegve hagyta le őket.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Darnyi Tamás megnyerte az első aranyát 400 vegyesen Szöulban, 200 hátra ugyan benevezték, de nem indult, mert sokkal fontosabb volt, hogy az első győzelem után három nap múlva ismét a dobogó tetejére állhasson 200 vegyesen is.

Édesanyjától tudjuk, nyomasztotta az esélyesség terhe, aki azt is elmondta az MTI-nek, hogy otthon soha nem beszélt az olimpiai terveiről, vágyairól.

„Tudtam, hogy az elutazás előtt tele volt feszültséggel, s ez csak akkor oldódott, amikor felszállt a buszra, amelyik vitte őket a reptérre. Akkor már mosolygott. Talán azért, mert akkor már közelebb került a versenyhez.”

Darnyi édesanyja azt is elmesélte, miért lett minden korábbinál rövidebb a haja a szöuli olimpiára: többször is elment fodrászhoz, de egyszer sem volt elégedett, ezért az elutazás előtt a húga, Tünde igazította meg neki 3 milliméteresre. Az esélyekre visszatérve, a versenyző még nem mert semmit sem mondani a 400 vegyes után, édesanyja azonban már biztos volt az újabb aranyban, mert érezte, fia nagy önbizalmat kapott az első sikertől, és persze annak módjától, a világcsúcstól.

Sok rekord nem dőlt meg ezen az olimpián, ami még inkább erősíthette Darnyi önbizalmát, hiszen nem az uszoda felhajtó erejében, hanem benne volt az erő. Az itthoni eufóriát jól visszaadja, hogy Budai Kulcsár János verset írt róla. Ebből egy részlet:

Lengnek a zászlók messzi Ázsia szélén.

Hajrá, hajrá kis magyarok, van még bennünk ősi erő!

Csak előre, csak előre, még huszonöt méter, — ennyi az út a cél kapujáig.

Hajrá, hajrá Darnyi Tamás!

Várkonyi Gabriella vízilabdázó egy kicsit azt is bemutatta, milyen Darnyi magánélete. A Népsportban nem írták a neve mellé, hogy a barátnője, de a Képes Sportban közös fotón is szerepeltek.

Sokan mondják, hogy Tamás nagyon zárkózott. Ez annak tudható be, hogy óriási energiával koncentrál a feladataira. Szórakozásra kevés időnk van, néha színházba vagy moziba megyünk. Tomi imád olvasni, szereti például Merlét, Hellert, Moldovát és a fantasztikus könyveket is. Lemezeket gyűjt, és szívesen hallgat zenét. A Supertramp, a Dire Straits, illetve Ravel és Beethoven a kedvencei – mesélte a lapnak Várkonyi.

Darnyi nagypapája is betelefonált a Népsporthoz, és büszkeségtől átitatva mondta, ő nem izgul, meglesz a második aranyérem is. Az Izland elleni barátságos meccsre készülő magyar futball-válogatott taktikai értekezletét is Darnyi sikerével indította Mezey György – a vége 3-0-s magyar siker lett, pont, mint előtte Budapesten.

Az egész ország lázban égett a 200 vegyes előfutama előtt, ami aztán óriási meglepetéssel zárult. A 400-on Darnyi mögött ezüstérmes Dave Wharton ugyanis nem tudott bejutni a döntőbe, a kilencedik idő azt jelentette, hogy csak az ilyenkor szokásos B-döntőben jutott neki hely. Összegörnyedve vette tudomásul a pozícióját, percekig csak nézett maga elé, utána indult el haza. Darnyi nem is tudott róla, hogy Wharton búcsújával a legnagyobb kihívó szerepét a keletnémet Patrick Kühl és a szovjet Vagyim Jaroscsuk vették át. Az amerikai kiesésére később csak annyit mondott, egy ellenféllel kevesebb.

A döntő nagy küzdelmet hozott így is, a szovjet remekül kezdett pillangón, vezetett is, és Darnyi csak az ötödiknek fordult az első hossz után. Háton feljebb zárkózott, de az élre ugrani nem tudott. Mellen nem is számíthatott senki arra, hogy fordul a kocka, de az bizakodásra adott okot, hogy csak 24 századdal volt Jaroscsuk mögött, Kühlt pedig 7 századdal követte. 1:32,44 volt Darnyi részideje három forduló után.

Gyorson minimális esélye sem volt egyik kihívójának sem, olyan lendülettel és energiával haladt Darnyi, és már 10 méter után megnyugtatóvá vált a sebessége, aminek köszönhetően folyamatosan nőtt a fölénye. Nem lehetett megverni, de még csak szorossá sem tenni az utolsó ötvenen – Darnyi végül újabb világcsúccsal nyert.

A végeredmény:

Darnyi Tamás – 2:00,17
Patrick Kühl – 2:01,61
Vagyim Jaroscsuk – 2:02,40
Akkor nem jegyezték fel, mostanra kikutatható, hogy az utolsó ötvenet 28 másodperc alatt úszta le, egészen pontosan 27,83-mal. Csak érzékeltetésül: a tavalyi világbajnokságon 200 vegyesen győztes japán Seto 28,65-öt ment a legvégén. Ő ráadásul nagy versenyben volt, míg Darnyi nem. Attól persze nem lehet elvonatkoztatni, hogy a táv első háromnegyedében jelenleg már sokkal jobban és gyorsabban úsznak, de ez az utolsó ötven akkoriban egészen káprázatosnak számított. Amikor Darnyi titkát kutatták, ez lehet az egyik válasz, hogy fantasztikus állóképessége volt, amiből mindig tudott meríteni a szorult helyzetekben.

DARNYI MINDENKIT MEGNYUGTATOTT A SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN, HOGY TOVÁBBRA IS AZ ÚSZÁSRA KONCENTRÁL, ÉS A KÖVETKEZŐ OLIMPIÁN IS OTT LESZ.

Már csak azért is, mert szeretne a bűvös két perces álomhatár alá bekerülni. Az olimpia előtt nemcsak aranyat várt magától, hanem 1:59,62-es időt.

Az úszók szövetségi kapitánya, Széchy Tamás annak örült, hogy míg a formaidőzítés a magyaroknak nagyszerűen sikerült, a riválisok közül sokaknak nem. Ha este lett volna a 200 vegyes, akkor szerinte a tanítványa áttöri az álomhatárt. A magyarok 10 nappal korábban érkeztek Dél-Koreába, ennyi idő elég volt az akklimatizációra. Elsősorban nem is a hőmérsékletre kellett felkészülni és átállni, hanem a páratartalomra.

A mesteredző nem foglalkozott az országos bajnokságon kapott bírálatokkal, mert egy évben szerinte egyszer lehet elérni az igazi maximumot, ez pedig sokkal jobb, hogy Szöulban történt, mint a Komjádi uszodában. Darnyi pályafutását már akkor a legnagyobb fenoménhoz, Mark Spitzéhez hasonlította.

Azon az olimpián senki sem javított kétszer világcsúcsot, csak ő, és még messze nem volt a csúcson. Már abban az évben a világ legjobb férfi úszójának választották, a mestere pedig januárig kisebb lazítást engedélyezett neki, a kemény munkát csak januárban kezdték meg az ausztriai magaslati edzőtáborban.

Darnyi Szöulban Hajós Alfréd és Halmay Zoltán nyomába lépett, mert nekik is ugyanazon az olimpián sikerült a duplázás. Barcelonában pedig újabb duplázást láthattunk négy évvel később.

Forrás: index.hu

Vízilabda: Faragó Tamás már 38 éve is a világ legjobbja volt

Őrülten izgalmas volt, méltó a tét nagyságához. Bár Faragó Tamás viszonylag meggyőző – hárompontos... – fölénnyel nyerte meg a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origo szerkesztősége által kiírt és a kiadónk által felkarolt „A pólósok pólósa” szavazást, a második helyen Kásás Tamás egyetlen szavazattal előzte meg Gyarmati Dezsőt. Három korszak három gigásza, sohasem játszhattak egymással, egymás ellen, de bármelyikük is győzött volna, nem mondhatnánk, hogy melléfogott a zsűri.

3. Gyarmati Dezső (74 pont) – Már születése pillanata is szimbolikus. 1927. október 23-án látta meg a napvilágot, az 1956-os forradalom kitörésének napján, csak persze 1927-ben még senki sem tudta, hogy idővel nevezetes lesz a dátum. De maga az 1927-es esztendő is különleges, hiszen ekkor jött a világra Puskás Ferenc, Gyarmati olimpiai bajnok társa. Mivel öt sportágban (ökölvívás, kézilabda, úszás, vízilabda, jégkorong) is iskolaválogatott volt, cseppet sem törvényszerű, hogy a balkezes „Suta” éppen a pólónak lett korszakos egyénisége. 1944-ben már be is mutatkozott az ob I-ben, a Gamma játékosaként – a kapuban. Az 1947-es párizsi főiskolai világbajnokságra Londonból érkezett, ahol egy adventista kollégium tanulója volt, továbbá a Kingsbury Club pólósa.

„Ott tanultam meg igazán pólózni” – nyilatkozta később, s ezt bizonyította is Párizsban: az aranyérmes magyar válogatott 36 góljából 28-at ő szerzett.

Innen egymást követik a sikerek. 1948-ban Londonban olimpiai ezüst, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben arany, közben 1954-ben Torinóban Eb-arany. Odakint, Melbourne-ben az olimpiai küldöttség forradalmi bizottságának elnöke, aztán az Egyesült Államokba emigrál, de hazatér, és bár négy év kiesik neki a válogatottban, Rómában újra tagja az olimpiai bronzérmes gárdának – Tokióban pedig 37 évesen ő a csapatkapitány, amikor harmadszor is a nyakába akasztják az olimpiai aranyérmet.

Három olimpiai és két Eb-arany, micsoda kollekció! Markovits Kálmán tömören méltatja: „Totális vízilabdázó!”

1973 és 1980 között szövetségi kapitány, ő az egyetlen a sportág történetében, aki játékosként és szakvezetőként is olimpiai bajnok.

2. Kásás Tamás (75 pont) – Ha Gyarmati volt a totális pólós, akkor mit mondjunk „Kására”?

A legendás 1975–1976-os Kemény Fecsó-féle generáció kiemelkedő alakja, kétméteres testmagasságával szó szerint is. A páratlan sikersorozatot az 1993-as veenendaali ifjúsági Eb megnyerése nyitja, aztán már nincs megállás. 1994-ben bemutatkozik a nagyválogatottban, junior Eb-győzelem, ezüst az 1995-ös bécsi Eb-n, világkupa-diadal, majd „csak” negyedik hely Atlantában, élete első olimpiáján. Az igazi áttörés az 1997-es sevillai Eb, a döntőben az ő mesterhármasával verjük meg 3-2-re a jugoszlávokat. Az Újpest játékosaként 1997-ben LEN-kupa-győztes. Aztán a Posillipóval BEK-et nyer, és özönlenek az olimpiai diadalok: 2000, Sydney; 2004, Athén; 2008, Peking.

Amit az athéni döntőben a szerbek ellen bemutat – főleg védekezésben, bár két gólja sem csekélység –, az bevezető mondatunk alátámasztása: ő aztán tényleg a totális pólós!

2003-ban Barcelonában világbajnok, 1999-ben Firenzében másodszor is Európa-bajnok, a 2012-es londoni olimpián búcsúzik a válogatottól és a sportágtól, a spanyolok elleni utolsó meccsre Kiss Gergellyel kézen fogva, bepárásodott szemmel ugrik be a medencébe.

Azért még búcsúzóul 14–8-ra kitömik Perronéékat az ötödik helyért. Közben Oroszlán Szonja partnereként a tőle amúgy teljesen idegen celeblétbe is belekóstol, de ez csak egy futó epizód, manapság már pizzériája, a Tommy di Napoli vezetése a fő foglalatossága. Közben a FINA Aquatics World Magazine megválasztja a 2000 és 2010 közötti évtizedet tekintve a világ legjobbjának. Eszerint a mi zsűrink sem tévedett olyan nagyot…

1. Faragó Tamás (78 pont) – „Tonónak” a montreali olimpián az olaszoknak lőtt mesternégyese körülbelül akkora szenzáció volt, mint Puskás Öcsi négy gólja a mostanában oly sokat emlegetett 1960-as glasgow-i BEK-döntőben.

Amúgy azoknak a fanyalgóknak üzenjük, akik szerint Faragó egymeccses pólós volt: Montrealban 22 góllal a torna messze legeredményesebb játékosa lett, a második helyezett olasz Ghibellini tizenkettőt kapirgált össze…

Éremkollekciója szédületes: olimpiai arany (Montreal), ezüst (München), bronz (Moszkva), egy vb-győzelem, két második hely, két Eb-elsőség. A Swimming and Water Polo magazin már 1982-ben megválasztotta minden idők legjobb vízilabdázójának a 195 centis óriást, akit hosszú karjai és 48-as cipőmérete (lábtempó!) szinte predesztináltak erre a sportágra.

„Mi mást is mondhatnék, óriási megtiszteltetés, hogy a kollégák engem találtak a legjobbnak – mondta lapunknak a győztes. – Egy olyan csapatsportág képviselőjeként nyertem meg a szavazást, amely kilenc olimpiai elsőséggel büszkélkedik, és amelynek a meccseit a szurkolók kilencven százaléka sohasem látta, csak hallott róla, és úgy mondható pólórajongónak, hogy valójában nem is ismeri a sportágat. Ezek szerint nem lehet rossz a hírünk… Miután kilenc olimpiát nyerni egy csapatsportágban csak úgy lehetséges, hogy klasszisok sora nő fel az országban, közöttük a legjobbnak találtatni még úgy is megható, hogy a szavazás nyilvánvalóan szubjektív. De most fogjuk fel úgy, hogy a végeredmény objektív…”

Valóban: ennyi jeles szakember aligha tévedhetett.

Forrás: nemzetisport.hu

Darnyi levélben kérte, engedjék úszni, ne gáncsolják el az életét

Az úszó Darnyi Tamás favoritként érkezett az 1988-as szöuli olimpiára, és ha érezte is ennek súlyát, favorithoz méltóan, nagy előnnyel szerezte meg élete első olimpiai aranyérmét. Szöulban ez volt az első magyar arany.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Darnyi Tamás egy újsághirdetésre jelentkezett hatévesen, úgy tanult meg úszni Újpesten Szlavitsek Tivadar kezei alatt. A magyar sajtóban 1975-ben jelent meg először hír a nyolcéves Darnyiról, amikor a nyolcéveseknek kiírt békabajnokságban sorra gyűjtötte az aranyérmeket. A dobogó tetején állva a két aktuális világbajnok, Hargitay András és Verrasztó Zoltán gratulált neki, tőlük kapta meg az elismeréseket. Szimbolikus kép lehetett volna, bár akkor még csak sejteni lehetett, hogy a sokoldalú Darnyi bő egy évtizeddel később a korszak mindkét klasszisán túllép. Sőt, az egész világon is.

Magyarország legeredményesebb férfi sportolója lett, ha csak az egyéni elsőségeket nézzük. Mielőtt belekezdenénk a múltidézésbe, vessünk egy pillantást erre a listára:

Michael Phelps (amerikai) 13 aranyérem, Mark Spitz (amerikai), Alekszandr Popov (orosz), Roland Matthes (keletnémet) és Darnyi Tamás, Kitadzsima Koszuke 4-4
Az egyéniben nyert olimpiai aranyak számában Phelps mögött a világ második legeredményesebb úszója – a sorban előtte állók csupán azért előzik meg, mert ők még ezüst- vagy bronzérmet is szereztek. Hat férfi versenyző tudott eljutni négy aranyig az olimpiák történetében.

Azt kérte, tegyék lehetővé számára a sportolást
Az 1976-os év átlagos volt Darnyinak, ám akkor még nem lehetett tudni, hogy meghatározza a sorsát. Akkor találta el ugyanis egy hógolyó a bal szemét az iskolában. Elsőre semmi sem látszott rajta, nem voltak fájdalmai sem, csak évekkel később derült ki: maradandó károsodást szenvedett.

Az első bajnoki aranyait Korényi Olga irányítása mellett érte el. Az 1980-ban olimpiai bajnok Wladár Sándor még abban az évben megjövendölte, hogy hamarosan érkezik valaki, aki majd az ő csúcsait átadja a múltnak 200 háton, mert a kis Darnyi extra tehetség, bár még néhány másodperc van köztük.

 1982-ben az innsbrucki ifjúsági Európa-bajnokságon robbant be Darnyi, akkor már Széchy Tamás volt az edzője. A vegyes számok mellett volt ő a leggyorsabb 200 pillangón is, ezzel az Eb legeredményesebb versenyzője lett. Már akkor a győzelem V betűjét mutatta az ujjaival, ez végigkísérte a pályáját. Széchynél alaptétel lett később, hogy aki kétszázon jól úszik, abból nagyszerű vegyesúszó lesz a hosszabbik távon, vagyis négyszázon. 1981-ről 82-re fordulva Darnyi 8 másodpercet javult 400 vegyesen, 4:36-nál járt akkor, de például 200 háton is fejlődött 3 másodpercet. A 180 centis, 67 kilós Darnyiról az alábbi jellemzés jelent meg akkoriban a Képes Sportban:

Alkata szinte gyermekien vékony. Amikor a rajtkőre lép, valami furcsaságra lesz figyelmes a szemlélő. Megrázza kezét, és csuklótól lefelé vitustáncba kezd egy hatalmas lapáttenyér. Mintha rongyból lenne.

Darnyi ebben a cikkben azt mondta, hogy az 1983-as római Eb-n már szeretne döntős lenni, ahogy a Los Angeles-i olimpián sem lehet más célja.

AZTÁN AZ ÉV VÉGÉN JÖTT A SOKK.

A bal szemére kezdett homályosan látni, majd egyre kevésbé, végül már csak a fényeket érzékelte. A hat évvel korábbi hógolyózásnak akkor jelentkezett a tünete. Már korábban is volt sok orvosnál a szemével, de pontos diagnózis csak 1982. november 9-én született meg:

„A kontraszt-látótér kiesés alapján ideghártya leválás lehetősége merült fel.”

Műteni kellett, de itthon nem lehetett, ezért az ország összefogott, és rekordidő alatt sikerült összegyűjteni az operáció költségeit, a kölni Klaus Heimann professzor pedig vállalta a beavatkozást. (A korábbi bajnok Székely Éva szemét ő mentette meg.) November 22-én műtötték először Darnyit, december elején jött a második beavatkozás. A januári első kontrollon azt írta a doktor, óvatosan elkezdhet úszni a hónap végén, de a fejesugrásokat ne gyakorolja. A retina azonban ismét levált, így márciusban elkerülhetetlen volt az újabb műtét.

A német szakorvos hónapokkal később engedélyezte az edzést és a versenyzést, a hazai sportorvosi konzílium viszont nem. Félő volt ugyanis, hogy a jobb szeme sem lesz egészséges, arra is átterjedhet a gyulladás. Heimann professzor azonban mindenkit megnyugtatott, hogy Darnyi jobb szeme ép, élesen lát vele, és nem terjedhet át arra a probléma. Ezért Darnyi 1984-ben levelet írt a róla döntést hozóknak:

Kérem, tegye lehetővé számomra a sportolást és a versenyzést, ami az én életem értelmét jelenti. Kérem, ne gáncsolják el az életemet, mert versenyzés nélkül az életem értelmét veszti. Segítségüket kérem az élethez!

A Magyar Ifjúságban Serényi Péter azzal zárta a Darnyi dosszié című cikkét, hogy az úszó útra kelt Kubába edzőtáborozni, 1984 márciusában pedig az utolsó pillanatban megkapta a versenyzési engedélyt is. Az országos bajnokságot kevéssel a bojkottált olimpia előtt rendezték, ezért ugyan csak játék a számokkal, de érdemes behelyettesíteni az idejét az olimpiára: mindkét távon döntős lehetett volna. Ha a terve, hogy döntőt ússzon, nem is jött össze a világpolitika miatt, a fejlődése szembetűnő volt.

Azokért is úszott, akik sokat tettek érte
Darnyi folyamatos kontroll alatt úszott, és a Magyar Hírlapban ezt nyilatkozta 1985-ben: „Az idén februárban felülvizsgálaton voltam Kölnben. Nagyon megnyugodtam, mert azt mondta a professzor úr, hogy az erős megterhelés ellenére sem lépett fel komplikáció. Ma már nem is foglalkoztat a szemem, kihevertem a lelki megrázkódtatást.” Az interjú azután készült 1985 júniusában, hogy nagy örömére Rómában, hazai környezetben legyőzte Franceschit, az olaszok legjobbját, és ez jelentősen megnövelte az önbizalmát.

Kevés a nemzetközi tapasztalatom, tudom magamról, hogy egy-egy rangos külföldi eseményen néha remegő lábakkal állok a rajtkőre, így szükségem van a hasonló sikerélményekre. Nagyon készülök az Eb-re. Tisztában vagyok vele: nemcsak magamért úszom, hanem azokért is, akik oly sokat tettek értem. Négyszáz vegyesen mindenképpen szeretnék dobogós helyezést elérni.

Augusztus elején aztán jöhetett a szófiai Európa-bajnokság és Darnyi első átütő sikere a felnőtt mezőnyben. 400 vegyesen 4:20,7, 200 vegyesen 2:03,23 volt az ideje. Négyszázon két másodperccel volt gyorsabb a másodiknál, a rövidebbik távon kilenc tizeddel.  

Kapott egy tortát a csapattól, így ünnepeltek, aztán a fáradtságtól elzuhant, mint egy fatuskó. Már akkor szó volt arról, hogy ha a mellúszásán tud javítani, akkor világbajnok is lehet. A győzelme után a Képes Sportban jelent meg vele az alábbi interjú:

– Mi a szép az úszásban?

– Hát ez. Hogy győzni lehet.

– Fontos neked ?

– Nagyon.

– Négyszer operáltak, fájdalmas volt ?

– Inkább kellemetlen. Főleg utána néhány hétig. Elviseltem.

– Akarattal?

– Biztos.

– Ugyanazzal az akarattal, amelyikkel Európa-bajnok lettél?

– Lehetséges. Erre sem gondoltam még. Talán tényleg összefügg a kettő. De akkor ez az életben továbbra is segíthet.

– És, ha úgy alakult volna, hogy többé nem úszhatsz!

– Ez egy pillanatig sem fordult meg a fejemben.

Az 1986-os madridi világbajnokságon aztán már favorit volt. Ennek megfelelően 400-on a győztes ideje 4:18,98 volt, míg 200-on 2:01,57. A képlet majdnem ugyanaz volt, mint egy évvel korábban, az előnye a hosszabbik távon 3 másodperc volt, a rövidebbiken 8 tized. Az olimpiai bajnok Baumann és Jaroscsuk volt a vert mezőnyben.

 

1987 augusztusában megvédte az Európa-bajnoki aranyát, és életében először megjavította a világcsúcsot. 4:15,42 lett az új rekord, amivel üzent az amerikai Dave Whartonnak, aki öt napig mondhatta el magáról, hogy az övé a legjobb idő. A szintén Széchy-tanítvány Szabó József volt mögötte a második az Eb-n. Négy nappal később Darnyi 200 vegyesen is világcsúcsot ért el, amivel csak nyomatékosította, hogy az olimpia legnagyobb favoritjává lépett elő.

Az olimpia legmagabiztosabb győzelme
Van egy álmom. Egy olyan úszó, aki miatt nem kell izgulni, hátradőlhetek, ha versenyez, mert ha nem zárják ki a rajtnál, biztosan nyer, bárki is az ellenfél. Egy olyan úszó, aki miatt generációk hagyják abba, mert értelmetlennek látják a folytatást

– ezt az edzője, Széchy Tamás nyilatkozta akkoriban a tévében. Széchy hátradőlhetett 1988. szeptember 20-án, mert Darnyi az előfutamban 4:16,55-tel olimpiai csúcsot úszott. Darnyi a verseny előtt ugyanazt a cipőt húzta fel, amit az első, szófiai győzelmekor, még ha rojtos volt is, a babonáját őrizni akarta.

Jöhetett az olimpiai döntő. Mivel izgulós típus volt, természetesen akkor is eljátszotta, ha már a szabály lehetővé tette – később ezért kizárás járt –, hogy beugrott a rajt előtt a vízbe, megmártózott, miközben a többiek még idegesebbek lettek. Száznál, a pillangó után még harmadik volt, Wharton és Kühl mögött, százötvennél viszont – kiemelkedő hátúszásának köszönhetően – már első. Mellen is növelni tudta az előnyét, így a gyorsra már több mint 3 másodperces előnnyel fordult.

 4:14,75-tel világcsúcsot úszott. Széchy szerint még jobb is lehetett volna az ideje, ha megszorítják, de erre senki sem volt képes a mezőnyben. Az egész olimpia egyik legmagabiztosabb győzelmét láthattuk. A végeredmény a következő volt:

  1. Darnyi Tamás – 4:14,74
  2. Dave Wharton – 4:17,36
  3. Stefano Battistelli – 4:18,01

Az angol kommentátor azt mondta a közvetítés alatt, hogy előre oda lehetne adni neki az aranyat, mert annyival jobb a többieknél, úsznia sem kellene. Darnyi a verseny után úgy nyilatkozott, hogy gondolt a világcsúcsra, a győzelem után viszont arra nem tudott felelni, mi lesz kétszáz vegyesen. Három nap múlva jött a következő arany. 

Forrás: index.hu

Az utolsó előtti bójára hitte, az a cél, majdnem végzetes lett a hiba

1980-ig kellett várni az első kenupáros aranyéremre, addig Parti János és Tatai Tibor is egyesben szerzett olimpiai aranyérmet. Foltán László és Vaskuti István világbajnoki aranyaik után a moszkvai olimpián egy hiba után is nyerni tudtak, ez volt az utolsó magyar arany azon az olimpián. Magyarország 7 arany-, 10 ezüst- és 15 bronzéremmel a nemzetek között a hatodik helyen végzett.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1953-ban született Foltán László két és fél évvel idősebb a debreceni születésű Vaskutinál. Foltán későn, 17 évesen ismerkedett meg a sportággal a BSE-ben, majd miután letöltötte másfél éves katonai szolgálatát, utána tért vissza a klubhoz, és lényegében akkor kezdődött el a karriere. Vaskuti már 12 évesen az Építők tagja volt.

Az ő ötlete és megérzése volt, hogy próbálják ki együtt a párost, addig ugyanis másokkal versenyeztek. A montreali olimpia évében, 1976-ban volt egy szeptemberi Budapest bajnokság, ahol Vaskuti azt gondolta a mezőnyt látva, könnyedén nyer, hiszen az olimpikonok nem voltak ott. Végül alig bírta legyőzni Foltánt. Csak a célba érés után vette észre, hogy Foltán balkezes, és milyen ideális egységet alkothatnának. A két edző, Koléder Vilmos valamint Szántó Csaba is támogatta a páros megalakulását, még ha nem is voltak klubtársak. Hamar kiderült, hogy emberileg is illenek egymáshoz, hasonlóan gondolkodnak.

1977-ben indultak először együtt, és a szófiai világbajnokságon rögtön nyertek. Egy év múlva Belgrádban is a legjobbak lettek a vb-n – ez már nem számított meglepetésnek -, 1979-ben viszont a duisburgi döntőben csak a hatodik helyet szerezték meg. Kijózanító helyezés volt, Vaskuti kiábrándítónak nevezte, Foltán mélypontnak. Pedig úgy látszott, 250 méterig teljesen rendben van minden, utána viszont nem tudták tartani a lépést a riválisokkal, még a hatodik helyért is kapaszkodniuk kellett.

Vaskutinak volt ugyan a felkészülés alatt egy térdműtéte, Foltánt családi gyász hátráltatta, de ennél a helyezésnél többre számítottak. Meg sem fordult azonban a fejükben, hogy egy rossz eredmény miatt különváljanak, és még nagyobb daccal kezdték a következő időszakot. Nem vitték el őket télen melegégövi edzőtáborba, ezért a Dunán hajszolták a kilométereket 3-4 réteg ruhában, de a kezüket így is kikezdte a jéghideg víz.

A technikai segítséget is használták, mert összehasonlították azt a mozgást, amikor siklott a hajó alattuk, és azt is, amikor nem mentek jól. A két oldalról készített felvételek tanulmányozása alatt derült ki, hogy ritmuszavar akadályozza a gyors haladásukat. A vállak mozgását kellett összehangolni, hogy megmaradjon a sebesség. A sportág vezetését elbizonytalanította a vb-szereplés, ezért több válogatót írtak ki, de amikor mindhármat megnyerték, még akkor is menniük kellett egyet. Utána biztosították be a helyüket, és lehettek ott az ötszáz páros rajtjánál Moszkvában.

A kenuban nem lehet világcsúcsról beszélni, de a szerdai előfutam után Vaskuti úgy érezte, mintha megdöntötték volna. Nem alaptalanul, mert a románok nagy klasszisa, Ivan Patzaichin és Petre Kapusta előtt nyertek szédületes, 1:41,96-os idővel. A románokat egy méterrel verték meg. A másik előfutamban, pár perccel később 1:45-ös idő is elég volt a sikerhez.

Ezek után tényleg joggal lehetett reménykedni abban, hogy nem lehet ellenfelük a döntőben sem, de hát már sokszor láttuk, hogy a döntő feszültsége egészen más. És volt még két nap, amikor a két versenyzőben is tudatosult, soha vissza nem térő lehetőség előtt állnak.

ENNI SEM TUDTAK. ALUDNI SEM. INGERÜLTEK LETTEK. FEJFÁJÁSSAL KÜSZKÖDTEK.

Ráadásul túl sokszor hallhatták maguk mögött, hogy az előfutamban az előző világbajnokság három leggyorsabb egységét verték meg, és olyan erőben vannak, hogy a többiek nem érhetik utol őket. Foltán szerint ez a felismerés megbénította őket.

Ebből az állapotból az zökkentette ki őket, hogy a pénteki döntőre érkezve azt tapasztalták, a többiek még idegesebbek, mert nem mentek jól. Nekik nem volt más dolguk, minthogy még egyszer lemásolják azt a teljesítményt, amit az előfutamban mutattak. A taktika szerint erősen kezdenek, és 250 méternél megindulnak, és akkor leszakítják a többieket, hogy előnyből várják az utolsó száz métert.

Ha ezt a taktikát választja valaki, nagyon jó erőben kell lennie, hiszen féltávnál új versenyt kell kezdeni. A döntő előtti bemelegítés alátámasztotta, hogy jó erőben vannak, nagyon erős résztávokat tudtak menni. Nem sikerült azonban tökéletesen végrehajtani a taktikát a versenyen, de a szerencse, és az utolsó pillanatban egy hidegvérű korrigálás velük volt.

AZ TÖRTÉNT UGYANIS, HOGY VASKUTI 490 MÉTERNÉL LÉVŐ PIROS BÓJÁRA AZT HITTE, AZ AZ UTOLSÓ.

Az előfutamban még az is volt, de a döntőben az utolsó előtti helyre került, az ötszázat egy sárga jelölte. Ő viszont kifulladva rúgott egy nagyot a hajón, eközben a még előtte evező Foltán lélekjelenléte kellett ahhoz, hogy húzzon még két kicsit, egyúttal egyenesben is tartsa a hajót, nehogy beboruljanak.

Olyan sebességgel mentek, hogy a hajrázó riválisok ugyan megközelítették őket az utolsó métereken, de befogni nem tudták, és elsőnek csúsztak át a célvonalon. A videón is jól látszik (2:32-nél van a jelenet), hogy a magyar hajó megbillen, történik vele valami, de nyer.

Amikor beértek, ők viszont még nem tudták, hogy ki az első. A vízen melegítő Wichmann Tamás viszont gratulált nekik, és amikor a partra néztek, látták az ünneplő szurkolókat és a lobogó magyar zászlókat, akkor könnyebbültek meg, hogy ők a bajnokok.

  1. Foltán, Vaskuti – 1:43,39
  2. Patzaichin, Kapusta (románok) – 1:44,12
  3. Ananijev, Ilkov (bolgárok) – 1:44,83

„Úgy háromszáz méter táján iszonyatos fájdalom hasított belém: szúrt, fájt mindenem, úgy éreztem, a következő pillanatban meghalok. És ekkor megszólalt bennem valami: halj meg, de majd a verseny végén! Azt hiszem, ezzel jutottam túl a holtponton” mondta Vaskuti a célba érkezés után a Képes Sportnak.

„Gyakorlatilag elnéztem. A mai napig nem tudom, hogy totál véletlen volt, vagy szándékos trükk áldozata lettem. Beprogramoztam magam, hogy a pirosig kell menni, ott pedig rúgni a hajót.

Nem én voltam az egyetlen, akit ez megzavart, más is megállt. Ha veszítünk, biztosan nehéz lett volna feldolgozni, de szerencsére nyertünk” – ezt már évekkel később mondta, a hazai szövetség évkönyvében.

Foltán úgy emlékezett vissza a futamra, hogy a ritmusváltásuk meglepte az ellenfeleket, és 5-6 olyan csapásuk volt, amikor nem tudták eldönteni, reagáljanak-e erre, vagy menjenek velük. Ezt a tanácstalanságot használták ki, és szereztek nagy előnyt, amit a célig meg tudtak tartani a hiba ellenére is.

„Még csak olyan érzés van bennem, mintha világbajnokságot nyertünk volna. Idő kell még, amíg feldolgozom.”

A páros 1981-ban újabb vb-t nyert. 1984-re Foltán nem jutott ki, sorozatos betegségei után abbahagyta, és hamarosan ő lett Vaskuti felkészítője, amikor már Sarusi Kis Jánossal versenyzett. Vaskuti 1986-ban az aranyérem mellé fair play díjat is kapott, miután kölcsönadta a hajóját a nagy rivális jugoszláv egységnek. Az 1988-as olimpián ő vitte a magyar zászlót a nyitóünnepségen. Vaskuti a nemzetközi szövetségben (ICF) és a magyarban is pozíciókat töltött be. Foltán testnevelő tanár.

Forrás: index.hu

Holtversenyt akartak a szovjetek, de elutasítottuk

1976-os olimpiai aranyát megvédve, 1980-ban is az olimpia legjobbja lett Magyar Zoltán lólengésben. Pályafutása tizenkettedik aranyérmét a maximális, 10 pontos gyakorlattal szerezte meg. Az egyetlen magyar férfi tornász, aki meg tudta védeni elsőségét, és nagy versenyen veretlen maradt.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig

Magyar az 1976-os győzelem után egy évvel megnyerte az Európa-bajnokságot Vilniusban. Frissített ugyan a gyakorlatán, de sokat nem változtatott rajta. A strasbourgi világbajnokságon a német Gienger és a bolgár Delcsev négy tizeddel volt gyengébb nála, vagyis továbbra is megállapíthattuk, a közelébe sem tudnak férkőzni a tudásának, mert utcahossznak megfelelő ez a különbség.

Az 1979-es Eb-t kihagyta a németországi Essenben, Guczoghy György ugrott be a helyére, de Magyarország akkor sem maradt aranyérem nélkül a lólengésben. A világbajnokságra már nem kért pihenőt, és az amerikai Thomast a hazájában múlta felül egy tizeddel.

Abszolút favorit volt tehát továbbra, és értelemszerűen neki volt a legtöbb veszítenivalója. Versenyről versenyre csökkent annak az esélye, megőrizze az első helyét, még ha ez nem is egy szerencsejáték volt. Egy kis hiba azonban mindig közbejöhetett, ráadásul az ellenfelek éhsége kézzel fogható volt. Azt érdemes még kiemelni Magyarról, hogy ő még hatszeres tornász volt, vagyis a sérülésfaktorról sem lehetett megfeledkezni. A 78-as világbajnokságon az egyéni összetett versenyben a tizenkettedik helyen zárt. A szerspecalisták jó egy évtizeddel később jöttek csak a sportágba.

A MOSZKVAI OLIMPIÁN AKÁR SIMÁN IS MEHETETT VOLNA MINDEN, DE NEM ÚGY ALAKULT.

A szovjetek ugyanis pontosan tudták, mekkora dicsőség lenne, ha a legjobb tornászuk, Gityatyin az egyéni összetett aranya mellé megszerezné Magyarral holtversenyben a lólengés aranyérmet. Ők úgy érveltek, mindenki jól járhat ezzel, Magyarnak egyébként is az utolsó versenye, a hazai közönség pedig jól megünnepli mindkét klasszist.

Az akkori kapitány, Bordán Dezső, amikor értesült a tervről, vehemensen védte tanítványát, mert pontosan tudta, sokkal jobb a hazai pályán versenyzőknél. Bordán úgy gondolta, ha holtverseny lesz, akkor a magyarok nem mennek fel a dobogóra átvenni az érmeket. Magyar erre így reagált.

„Azt hiszem, Dezső kiborulása kevés lett volna, de Buda István is bement a szovjet fejesekhez, és azt mondta nekik, ha az én döntőmet elcsalják, és nem a reális eredmény születik, akkor nem csak a tornászcsapat, hanem a teljes magyar olimpiai csapat hazamegy vele együtt. Ezzel nyilván annyira megdöfhette őket, hogy a csonka olimpia fényét újabb botrány árnyalja, hogy nem születhetett irreális eredmény csak akkor, ha lezuhanok.”

A selejtezőben aztán Magyar hiba nélkül tornázott, erre mi történt? A bírók mintha nem értesültek volna az afférról és az egyezményről, az ötödik helyre pontozták Magyart. A magyar küldöttség óvott, az óvást helyben hagyták, 75 századot hozzáírtak az eredményéhez, és máris az élről várhatta a döntő, ahonnan mindig is. Ez volt a sorrend a selejtező után:

  • Magyar Zoltán - 9,925
  • Alexander Gityatyin (szovjet) - 9,9
  • Michael Nikolay (NDK) és Alexander Tkacsov (szovjet) - 9,875
  • Roland Brückner (NDK) - 9,825
  • Donáth Ferenc - 9,8

Jött az egyéni összetett verseny, amelyikben megkapta a maximális tíz pontot, ezzel a tizedik helyen végzett. A csapat egyébként a harmadik helyre jött be, míg Kovács Péter a szerenkénti döntő ötödik helyén végzett talajon.

„Tizenöt év verejtéke, sikerei és veszekedései után is újra és újra kellemesen csalódom Zoliban. Szinte példátlan, hogy valaki ilyen mértékben tudjon koncentrálni egy feladatra, ennyire fel tudja szívni magát egy győzelemért” – mondta edzője, Vígh László a 10 pontos gyakorlat után.

Ezt a 10 pontot már kedvező előjelnek ítélte mindenki. Magyar utolsónak, vagyis hatodiknak mutathatta be a gyakorlatát a szerenkénti fináléban. Az első rögtön Gityatyin volt, aki kisebb csalódással érkezett, mert talajon harmadik lett. Szép gyakorlatot mutatott be a lovon, hiba nélkülit. 9,9 pontot kapott, a kép máris tisztult, mert ha Magyar ugyanannyit kap, akkor nem lehet kérdés, megvan a második aranyérme.

A két keletnémet, Nikolay és Brückner is 9,9-et kapott, Donáth rontott, és akkor jött Magyar Zoltán. Helyi idő szerint 15 óra 20 perc volt, és jöhetett Magyar fél perce, hiszen a gyakorlata ennyi ideig tartott. 9,9-cel lett olimpiai bajnok, a terem pedig elhalkult. A jól ismert, és igen nehéz mozdulatsort mutatta be: orsó, hátsóvándor, Thomas-kör, ellenolló, Magyar vándor és szökkenő vándor. A leugrás pillanatában már kiáltották: megvan, szép volt Zoli! A mester azonban észrevett egy kis hibát, a szökkenő vándornál. Már a helyszínen is mondta.

„A szökkenő vándorban a bal keze nem a bőrre, a ló hátára, hanem annak oldalára érkezett. Hogy miként tudta mégis fenntartani magát, a legapróbb tartáshiba nélkül, életem nagy rejtélye marad.”

A pontozók nem foglalkoztak ezzel, tíz ponttal honorálták Magyar teljesítményét, amivel megnyerte a versenyt, vagyis a maximummal köszönt el. Még ott a helyszínen azt mondta a címvédő, szerencsére jó vastag a bandázs a kezén, ezért nem tűnt fel senkinek. Íme a gyakorlat lassítva.

„Egyszerűen nem bírom már a nagy versenyek idegi megterhelését. Abbahagyom. Lehet, hogy lesznek, akik azt mondják: ez megfutamodás. Nem akarok velük vitatkozni, de talán még ők is megértik, ha valaki a csúcson szeretne búcsúzni" - mondta. Hatvanötödik születésnapján kérdeztem tőle, hogy volt ez az utolsó jelenet, amikor rossz helyre keveredett a keze, ami majdnem végzetes lett.

„Fenn akartam maradni mindenáron. Hogy nézett volna ki, ha épp az utolsó gyakorlatomat rontom el?! Annál a tizedmásodpercnél a fej segített, nem a kéz. Sokféleképp lehet támaszkodva egyensúlyozni, én nem a hagyományosat választottam. Ez nem volt hiba, de valószínűleg egy nagyon erős életösztön jött akkor ki belőlem.

Tíz pontot kaptam érte, pedig jól tudjuk, tízpontos gyakorlat nincs. De egy visszavonuló tornászt el lehetett vele búcsúztatni, én pedig ezt a megtiszteltetést a pontozóktól megkaptam. Fel tudnám idézni, igen, hogy mit csináltam Montrealban és Moszkvában abban a fél percben, mennyiben különbözött a két gyakorlat. Pontosan fel tudnám idézni, milyen volt, amikor lejöttem az utolsó gyakorlatomnál a lóról Moszkvában. De csak azért, mert sokszor megnéztem azóta.”

Magyar Zoltán már az olimpia előtt elvégezte a szakedzőit a TF-en, míg az olimpia után elvégezte az Állatorvostudományi Egyetemet. 1985-ben kapott diplomát, előbb Győrben majd Budapesten praktizált. A Magyar Olimpiai Bizottságnak többször volt az alelnöke, 2011-től a Magyar Torna Szövetség elnöke. 2015-től a nemzet sportolója. Nincs olyan világbajnoki vagy olimpiai döntő manapság, amelyikben ne mutatnák be a róla elnevezett Magyar vándort.

Forrás: index.hu

Faragó varázslatos játékával tért vissza a pólócsapat a csúcsra

A magyar férfi vízilabda-válogatott 12 év várakozás után a montreali olimpián ismét a csúcsra ért. Faragó Tamás 22, Horkai György 10 gólig jutott, ők voltak Gyarmati Dezső csapatának legeredményesebb játékosai. Gyarmati kapitányként is olimpiai bajnok lett 1976-ban.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1968-as bronz- és az 1972-es ezüstérem után Gyarmati Dezső, oldalán Kárpáti Györggyel vette át az irányítást a vízilabda-válogatottnál. A bemutatkozás nem is sikerülhetett volna jobban, mert 1973-ban megnyerték a sportág első világbajnokságát, majd egy év múlva Bécsben az Európa-bajnokságon is a legjobbak lettek.

A csapat magja közben kialakult. Bodnár András, Kásás Zoltán és Görgényi István ugyan világbajnok volt, de a helyükre érkezett az új hullám képviseletében Gerendás György, Horkai György és Sudár Attila a 11 fős olimpiai keretbe. Sudárt az utolsó pillanatban rakták a csapatba, a döntés helyességét azonban igazolta, hogy torna legjobb védőjének választották meg. Az 1975-ös vb második helye után nem lehetett más a cél, minthogy olimpiai bajnokok legyenek.

A csapat eredményei a következők voltak az olimpián:

  • Ausztrália – 7-6, Faragó 3, Horkai 1, Gerendás 1, Szívós
  • Kanada – 4-2, Faragó 3, Konrád 1
  • Németország – 4-0, gólok: Faragó 1, Horkai 1, Szívós 1, Csapó 1
  • Olaszország – 6-5, gólok: Faragó 4, Horkai 2
  • Németország – 5-3, gólok: Faragó 2, Horkai 2, Szívós 1
  • Hollandia – 5-3, gólok: Faragó 4, Horkai 1
  • Románia – 9-8, gólok: Faragó 2, Csapó 2, Szívós 2, Horkai 2, Sárosi 1
  • Jugoszlávia – 5-5, gólok: Faragó 3, Sárosi 1, Csapó 1

Az ausztrál csapattal szemben kicsit álmosabb játékot láthattunk, egy évvel korábban a vb-n hat góllal verte a csapat őket, most 7-4 után már nem forszírozták a nagy gólarányú győzelmet. Kanada ellen a védekezés már rendeződött, és a 4-0-s vezetés után már lehetett tartalékolni is. A németek ellen a védekezés egészen magas színvonalon működött, hiszen gólt sem tudtak lőni, így 4-0 lett a végeredmény.

A kulcsmeccs az olaszok ellen jött, a hatos döntőben mindjárt az első fordulóban találkozott a két ország. Azért volt a későbbi sorrendet is meghatározó találkozó, mert a címvédő, és a 75-ös világbajnokságon is aranyérmes szovjet csapat váratlanul a csoportban ragadt, nem tudta megverni ugyanis Romániát, és kikapott a hollandoktól.

A feladat az olaszok ellen tehát adott volt, a torna legjobb centerét, Gianni de Magistrist ki kell venni a játékból. A mozgékony, de erős Sudár Attila ezt meg is tette, csatájukban az olasz kipontozódott a harmadik negyed elején, de így is nehezen született meg a siker. A meccsen 4-2-re még az olaszok vezettek, az első három magyar gólt egyaránt büntetőből, akkor még négyméteresből esett.

78 MÁSODPERCCEL A VÉGE ELŐTT FARAGÓ TÁVOLI, ELHAJLÁSOS BOMBÁJA UTAT TALÁLT A KAPUBA, EZ VOLT A NEGYEDIK GÓLJA.

Akkor még 45 másodperc volt a támadóidő, az utolsó olasz támadásnál Molnár Endre fontos védése is kellett a két pont megszerzéséhez. A németekkel újra játszani kellett, nem volt elég a csoportkörben, és ugyan a félidőben még döntetlen volt az állás, a harmadik negyed (Szívós és Horkai találatai) eldöntötte a pontok sorsát. A hollandok ellen szorosnak tűnik az eredmény, de ezen a meccsen már 5-1 volt három negyed után, így belefért egy kis lazítás a hajrában.

A románok ellen az utolsó előtti fordulóban viszont a várt hatalmas csata alakult ki, az előző vb-n is csak 8-7-re sikerült legyőzni őket. Ez már több volt egyszerű meccsnél, mert a többi eredmény úgy alakult, hogy egy győzelem már az aranyérmet jelentette. Igaz a csapat tudta, hogy Rusu megfékezése a legfontosabb, és semmiképp sem szabad lebecsülni az ellenfelet.

Most 9-8 lett az eredmény. Az eső negyedben már 3-1 volt, és utána is végig a mieink voltak előnyben, de a románok nem adták fel. Az utolsó gólt Csapó lőtte, őt úgy jellemezték a korabeli Népsportban, hogy a fontos meccseken hozza magát. A kapuban Cservenyák Tibornak fontos védései voltak.

A pólós, és későbbi államtitkár Gallov Rezső így tudósított az utolsó gólról. "Sudár szerel, támadás a románok és a fáradtság ellen. Csapó úszik a bal oldalon. Küzd a tempónyi előnyért, aztán bevág Nastasiu elé. A román belekapaszkodik a nadrágjába. Csapó viszi a labdát, hátán a román, már ott a négyméteresen belül. Próbálja lövéshez emelni a labdát. A román visszarántja, a labda leesik. Csapó kétségbeesetten néz ki a játékvezetőre - de ez csak egy villanás csupán -, a kubai Martinez pedig áll, vár. Előnyszabály?! Csapó tovább harcol. Már a nyakában a román. Ismét felemeli a labdát, a román rácsap a karjára.

Fogy az erő, az oxigén, aztán a kapus kimozdul, Csapó egy kétségbeesett, utolsó elszánt kísérletet tesz. Tartja ellenfelét, emeli a labdát és belöki a kapus hóna alatt. (9:7) Ez a kétgólos vezetés az utolsó percben már hűvös, jóleső megnyugtatás, így harcoltunk, küzdöttünk a végsőkig."

A jugoszlávok ellen egy 5-5-ös döntetlennel veretlenül sikerült befejezni a tornát. A magyar vízilabda a hatodik olimpiai aranyérmét szerezte.

A méltatásokban még gyakorta előkerült két név. Szívós István most nem volt annyira gólerős, de mezőnymunkája - különösen védekezésben - az egész olimpián kimagaslónak számított, ezzel édesapja nyomdokaiba lépett, aki 1952-ben és 1956-ban is a dobogó tetején állhatott. Sárosi László volt a csapat egyik motorja, szíve és esze. Ő a vb-ezüstérmes futballista, Sárosi György unokaöccse.

A győztes csapat:
Csapó Gábor (1950-) – A 80-as olimpián is tagja a magyar válogatottnak, pályafutását Olaszországban fejezte be, edzősködött ott is, Magyarországon is. 1979-ben szerepelt a Ki beszél itt szerelemről című filmben. Jogi diplomát szerzett, Faragóval együtt pólósulit alapított.

Cservenyák Tibor (1948-) – Két olimpián (1972-76) védte Magyarország kapuját, a 80-as évek közepétől Svájcban élt, volt a svájci válogatott kapitánya is, később híres vegyészmérnök lett. Lánya a holland király unokatestvérének felesége lett.

Faragó Tamás (1952-) – Három olimpián járt (1972-1980), előbb Németországban majd Olaszországban játszott. A női válogatottal Eb-aranyat szerzett edzőként Budapesten 2001-ben, 2005-ben világbajnoki címig vezette a csapatot. Az évszázad legjobb játékosai közé választották.

Gerendás György (1954-) – Két olimpián szerepelt, 1980-ban bronzérmes. Olaszországban kezdte edzői pályáját, aztán: BVSC, Eger, Ferencváros. Többször volt a válogatott másodedzője. 1996. decemberben Kemény Dénes mögött második lett a szövetségi kapitányi szavazáson.

Horkai György (1954-) – A 80-as olimpián bronzérmes csapatnak is a tagja volt, Olaszországban kezdte edzői pályáját, a Pescarával KEK-et nyert. 1996-ban ő volt a válogatott kapitánya, a negyedik helyet szerezték meg az atlantai olimpián. 2011 óta ismét részt vesz a sportágban, a junior válogatott kapitánya, most a miskolci csapat egyik vezetője.

Kenéz György (1956-) – Olaszországban is játszott, visszavonulása után edzősködött felnőtt csapatnál, most gyerekekkel foglalkozik.

Konrád Ferenc (1945-2015) – Három olimpián szerepelt, visszavonulása után játékvezető lett.

Molnár Endre (1945-) – Négy olimpián szerepelt (1968-1980) Kapus létére ötször választották meg a legjobb magyar vízilabdázónak, ami nem kis elismerés. Edzőként is eljutott magyar bajnoki címig, a vendéglátóiparban is volt érdekeltsége.

Sárosi László (1946-) – Három olimpián játszott (1968-76), beválasztották az évszázad legjobb játékosai közé itthon. Állatorvosi diplomát szerzett, az egyetemen adjunktus volt.

Sudár Attila (1954-) – Brazíliában dolgozik, itthon kétszer pályázott a női szövetségi kapitányi posztra, mindkétszer mást választottak. 43 évesen a Vasas visszahívta, és a bajnoki döntőben még játszott. Az előző évszázad legjobb csapatának tagja.

Szívós István (1948-2019) – Négy olimpián tarthattak tőle kapusok (1968-80). Volt a Fradi edzője, a korosztályos válogatott kapitánya, a Fradi elnöki pozíciójában sok támadás érte, amikor a csapat bejutott a Bajnokok Ligájába. Fia, Márton, világbajnok pólós lett.

Forrás: index.hu  

Annyival a világ előtt járt, hogy másolni sem tudták a mozgását

Az 1976-os olimpia első magyar aranyérmét a nagy favorit Magyar Zoltán szerezte, aki egy világbajnoki és két Eb-arany után a legértékesebb érmet is begyűjtötte.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Magyar Zoltán a IX. kerületben született 1953. december 13-án, és még nem volt 11 éves, amikor a Telepy utcai általános iskolában megismerkedett a tornával. A KSI edzője, Vígh László egy kis csoportot verbuvált az iskolában, és a mesternek olyan jó volt a szeme, hogy Magyar mellett még kiszúrta Sivadó Jánost is, aki szintén válogatott tornász lett később.

Magyar 1965-től pályafutása végéig a Ferencváros tornásza volt, a klub színeiben mindent elért, amit tornászként lehetséges. Víghnek elsőre a szorgalma tetszett meg Magyarban, később a munkabírása is. Víghnek az volt a hitvallása, hogy a magyar tornászok technikailag nincsenek lemaradva a nemzetközi mezőnytől, de fizikailag igen. Azért rontanak, mert fizikailag nem elég erősek, és nem bírják végig a gyakorlatokat.

Magyar 1970-ben megnyerte a szocialista országok korosztályos versenyét az IBV-t, egy év múlva ismételt. Kijutott az 1972-es olimpiára is, de akkor még nem volt annyira magabiztos, hogy éremmel térjen haza. Pedig már akkor megcsinálta a róla elnevezett elemet, az akkor már évek óta gyakorolt Magyar vándort.

Már akkor kitaláltuk, hogyan lehet megváltoztatni a lólengést, de még sem fejben, sem kézben nem voltam elég jó hozzá. Nem volt meg a gyakorlatbiztonságom, így ugyan már akkor betettem a kezem a két kápa közé, és megtettem azt, amit addig soha senki sem, de lepottyantam a lóról, és nem jutottam döntőbe. Furcsa, hogy az egyéni összetettben már végre tudtam rendesen hajtani, és két tizeddel jobb pontszámot is kaptam, mint a szerenkéntiben győztes orosz Klimenko.” – ezt az Indexnek mondta, amikor 65. születésnapján beszélgettünk.

A szövetségi kapitány, Bordán Dezső úgy tartotta, hogy hosszú a karja, ez a titka, ezért tűnik úgy, hogy játszi könnyedséggel tartja magát a ló felett.

1973-ban Európa-bajnok lett Grenoble-ban, akkor már biztosan végre tudta hajtani az elemet. Edzője, Vígh László így magyarázta az újítás lényegét és a nehézségét:

„Páros körök a ló minden részén, a bőrön, az egyik kápán, a két kápa között, a másik kápán és a ló végén. A legnehezebb benne a két kápa közé való bemerészkedés, amiből általában mindenki leesik, mert beleakad a köröző lába valamelyik kápába.”

A svájciak edzője azt nyilatkozta: Magyar vándorkörzése új korszakot nyitott a lólengésben, és legalább olyan újításnak számít, mint annak idején az atlétikában a Fosbury-technika.

„A különbség csupán az, hogy az amerikai magasugró stílusát hónapok alatt százak utánozták, Magyar mozdulatával viszont a következő Európa-bajnokságig senki sem fog megbirkózni" – idézte Jack Günthardot a Népszabadság.

Magyar az 1974-es várnai vb-n is a legjobb lett, az egész szerenkénti döntőben az övé a legmagasabb pontszám, 19,575-öt ért el. Két tizeddel verte a másodikat, a szovjet Andrijanovot, ami nagy előny, a másik öt szeren sokkal szorosabb volt a verseny, sehol sem alakult ki két tizedes különbség.

Az 1975. június eleji Eb-n is győzött Bernben. Azt mondta, feleannyira sem izgult, mint a vb-n, és élete legszebb gyakorlatát vette elő. Utolsónak ment fel a lóra, Andrijanov 9,7 pontot kapott, ő viszont még ennél is jobbat, 9,8-at. Tudta, hogy nem szabad rontania, és nem is rontott.

Magyar már akkor tudta, hogy a montreali olimpiára még be kell vetni valamit, ez lett az orsó. Noha elsőre azt mondta, hogy a büdös életben nem fogja megtanulni, már gyakorolgatta a világkupákon, de akkor még nem fejlesztette a tökélyre, belehibázott, az is előfordult, hogy leesett a lóról. Az orsó jelenthette azt, hogy ismét magabiztosan a világ előtt járhat 1976-ban.

Sokan úgy képzelik, óriási szerencsém is van, minden bejött nekem, látva, hogy a vándor és az orsó is megvalósítható, megvalósult. Csak éppen azt nem tudják, hogy mialatt ez a kettő megvalósult, hány száz más elképzelésem ment füstbe!

Az is tévedés, hogy ezek az elemek a legutóbbi időkben ötlöttek az eszünkbe. Az orsót például versenyzőként én magam is próbálgattam, persze, akkori felkészülésemmel lehetetlen volt végrehajtanom. Zoli viszont már kis korában kísérletezett az orsóval, nem is egészen sikertelenül. Most, az olimpiára készülve, következetesen foglalkozik ezzel a mozdulattal, tanulja, gyakorolja, csiszolja” – Vígh szavait a Népsport örökítette meg 1975 végén, fél évvel az olimpia előtt.

A felvetésemet, hogy ők ketten forradalmasították a tornát, szerényen javította Magyar a 2013-as beszélgetés során. Jobban szereti, ha úttörőkről beszélünk, szimpatikusabb neki a kifejezés. Ő így látja:

„A magot kétségtelenül mi vetettük el, mi is csíráztattuk, mert mi csináltunk először párosköröket, a két kápa közé én nyúltam először. Egy mostani döntő elképzelhetetlen lenne ilyen mozdulatok nélkül. Akkor a csapattársaim sem tudták utánam csinálni. Hiába próbálták meg utánozni a japánok, eleinte nekik sem sikerült. Ha tehát nem is rapid módon, de később lassan megtanulta a világ.”

A japánok felvették egy nemzetközi versenyen, milyen mozdulatok kellenek az orsóhoz, de egyszerűen nem tudták lemásolni az olimpiáig.

Magyar volt tehát az olimpia nagy favoritja, de ezen felüli plusz nyomást helyezett rá az is, hogy Montrealban több mint egy hét elteltével sem volt még aranyérme a magyar csapatnak. Ő maga mázsás teherről beszélt. A selejtezőből Magyar került a legmagasabb pontszámmal a hatos döntőbe, 9,8-at kapott. De tudta, hogy nem hibázhat, mert akkor nem nyer.

A japán Kenmocu 9,8-at kapott, amikor a magyar odalépett a szerhez, feltette a kezét, és rögtön az orsóval nyitott, amit rajta kívül senki sem tudott az egész világon. A közönség felhördült – a felvételen is hallható –, mintha megérezte volna, hogy csodát lát.

Lenyűgözően szép gyakorlatról írt a magyar és a nemzetközi sajtó egyaránt, sokan azt hitték, megkapja a tíz pontot, de végül 9,9-et mutatott az eredményjelző, ami így is fölényes győzelmet jelentett, mert a keletnémet Nyikolajnak, aki később mutatta be a tudását, tíz pont kellett volna, hogy előzni tudjon – neki végül a bronzérem jutott.

Magyar 19,7-es eredményénél egyetlen más tornász sem kapott magasabb pontszámot, és megint igaz volt, ami a vb-n is, hogy nem alakult ki az első és a második között semelyik más szeren akkora különbség, mint a lólengésben.

Magyar Zoltán – 19,7 (9,8 és 9,9)
Kenmocu Eizo (japán) – 19,575 (9,775 és 9,8)
Nyikolaj Andrijanov (szovjet) – 19,525 (9,725 és 9,8) és Michael Nyikolaj (keletnémet) – 19,525 (9,725 és 9,8)
A japán kihívó, Kenmocu csapatban olimpiai bajnok lett. Andrijanov az egyéni összetett mellett elvitte a talaj, az ugrás és a gyűrű aranyérmét is, de lólengésben nem volt ilyen magas szinten.

„Csodálatos érzés. Tudtam, hogy meg kell csinálnom a gyakorlatot, mert ezt várja mindenki az olimpiai faluban és odahaza is. Rettenetesen nagy feszültség volt bennem, életemben nem voltam még ennyire ideges. Semmire sem gondoltam, csak arra, hogy tökéletes legyen” – idézte Magyar szavait a Magyar Nemzet.

Az 1932-es bajnok, Pelle István levelet írt neki.

Kedves fiam, Zoltán!
Amint elolvasod jelen levél küldőjének aláírását, azonnal ráállsz közös hullámhosszunkra. A kezeimbe került magyar sportsajtóból értesültem az utóbbi években aratott nagy nemzetközi sikereidről. Montrealban minden, ami az első napokban történt, kísértetiesen emlékeztetett Los Angelesre. A nagy világverseny nyolcadik napján kezdetüket vevő tornászversenyek keretében nekem sikerült az első bajnokságot megnyernem. Mintha ez a siker egy láthatatlan kaput nyitott volna meg. Egymást követték a további győzelmek.
Pelle István

Magyar arról is beszélt a montreali győzelme után, hogy a nagy versenyek után idegileg rendszerint fáradt, kimerítette a koncentrálás, és gyakran gondolt arra, nem érdemes tovább hajtani. Ahogy telnek a napok, utána viszont megjön a kedve, és még többet akar. Már akkor elmondta, szeretné címet védeni a moszkvai olimpián. A folytatásban már nem Andrijanov, hanem Gityatyin lett a nagy ellenfele.

Forrás: index.hu

Önhipnózis segített, hogy meglegyen a 100. magyar arany

Az olimpiai játékok történetének századik magyar aranyérmét a birkózó Hegedüs Csaba szerezte, akinek nemcsak ellenfeleit, a bírókat is le kellett győznie a 82 kilósok közt 1972-ben, Münchenben. Az olimpia után súlyos autóbalesetet szenvedett, és egy svéd orvos mentette meg a karrierjét. Versenyzői karrierjénél büszkébb volt arra, amit edzőként elért.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az 1948-ban született Hegedüs Csaba nyolcéves volt, amikor családja Sárvárról Szombathelyre költözött. Vívómester édesapja, István a forradalom után hagyta el az országot – előtte koholt vádak alapján perbe fogták –, és Kolumbiába került. A fiatalabb Hegedüs Szombathelyen ismerkedett meg a birkózással, onnan került a fővárosba. Édesanyjának azt mondta, ha elengedni Budapestre, ő olimpiai bajnok lesz. A Vasas 1967-ben igazolta le a tehetségesnek látszó, jó kötésű birkózót, és egy év múlva már a felnőtt válogatott tagja lett. 1971-ben, 23 évesen újoncként, szeptember hatodikai születésnapján megnyerte első világbajnokságát. A meccseket a szófiai Vaszil Levszki stadionban rendezték, ahol 40-45 ezren szurkoltak a versenyzőknek.

Sokszor használjuk az ellenállhatatlan szót, viszont azon a napon a magyarra tényleg maximálisan illett a jelző. Mindenkit két vállra fektetett ugyanis, előtte kevés sportolónak sikerült hasonló sikert elérnie. Mintha egy teniszező 6:0-kkal masírozna végig, vagy egy futballcsapat kapott gól nélkül, de sokat rúgva lenne a legjobb egy sorozatban.

Az iráni Dzsamalt, a japán Hirakit, a román Vladot, a török Yagmurt, a lengyel Ostrowskit, az amerikai Robinsont is tussal verte. A döntőben pedig a címvédő szovjet Nazarenko sem tudta feltartóztatni: a küzdelem negyedik percében fektette két vállra. Akkor kapta a becenevét, Mr. Tus, mert a tomboló közönség folyamatosan ezt skandálta, ahogy meglátta. „Olyan volt, mint valami szép mese. Zavartalan felkészülés, jó sorsolás. Ellenfeleim nem ismertek, bátran odaálltak velem szembe birkózni. Támadtak, fogásokat próbálkoztak, nekem pedig minden sikerült. Mire feleszméltem, már világbajnok lettem” – emlékezett vissza Szepesi Györgynek.

Az önhipnózist használta állapota leírására. Aztán ahogy hazaért, a reptéren lelohasztották örömét, azt mondta neki az egyik vezető, hogy az igazán nagy birkózó olimpiát is tud nyerni.

Akkor helyezték először a vállára a terhet, azzal hogy Münchenben nyernie kell, mert a vereségét senki sem fogadja el. A felkészülése nem volt zavartalan, mert áprilisban a szovjetek a budapesti versenyre nem Nazarenkót, hanem Muhanovot hozták, és ő legyőzte Hegedüst. A szovjet kapitány akkor arról beszélt, hogy úgy állt ki arra a meccsre a magyar, mint a világ legjobbja, pedig szerencsésebb, ha erre az ellenfél az erejéből ébred rá.

 

A müncheni olimpiára kisebb sérüléssel ment ki, és pont a mérlegelés napján történt a terrortámadás az izraeli sportolók ellen. Az az izraeli bíró is meghalt, aki egy évvel korábban a vb-döntőt vezette. Hegedüst lelkileg az is felkavarta, hogy felkereste őt és a válogatottban szintén helyet kapó testvérét az édesapja. Nyolcéves korában látta apját utoljára, aki azóta Kolumbiában a tengerészeti akadémia vívómestere lett. (Hegedüs István a rendszerváltás után hazatért, és Magyarországon halt meg.)

A szobámban vártam a sorsolás eredményét, ami nem ért váratlanul, mert valami azt súgta, hogy Nazarenko lesz az első ellenfél. Mivel a délelőtti programban nem szerepeltem, a faluban maradtam, feküdtem, és a sorsdöntő, első mérkőzésre összpontosítottam. Délután tudtuk meg, hogy a játékokat felfüggesztették. Egy nappal később álltunk szőnyegre Toljával. – emlékezett vissza. Hegedüs a születésnapján tehát pihenhetett, és végigpörgethette magában, mit fog tenni, ha már rögtön a másik nagy esélyes várt rá. A versenye előtt azt nyilatkozta, hogy bizonyítania kell, mert sokan véletlennek tartották első nagy sikerét, a vb-aranyat. Pontosan tudta, most sokkal keményebb versenye jön, mint a vb-arany elnyerésekor, mert már felkészültek belőle, ezért apró pontokkal, küzdéssel kell hoznia a meccseit.

Nehezebb kezdés nem is várhatott volna rá, ő és Nazarenko is tudták, hogy ugyan ez az első mérkőzés, de a végső sorrendet is jelentősen befolyásolja. Hegedüs önmagától jobban félt, mint a riválistól, mert nem ismerte saját erejét, nem tudta, hol tart. „Szét kell szednem még a szőnyeget is” – ez volt a mottója, amikor a meccsre tartott. Megint jött az önhipnózis, mert szerinte normál állapotban az ember nem képes kiugró teljesítményre.

Hegedüs 5:4-re nyert, hátrányból fordított egy válldobással, ezt a fegyvert addig kevésszer alkalmazta. A bíráskodást már akkor szóvá tették a magyar edzők, mert érthetetlenül adták az intéseket az összecsapáson.

Útja a döntőig a következő volt:

  • Karström (svéd) – 3:1
  • Ostrowski (lengyel) – leléptetés
  • Dimitrov (bolgár) – 8:5

A svéd elleni meccs után a magyar kapitány, Müller Ferdinánd megjegyezte, hogy Hegedüst akció közben állította fel a bíró, mert mezének pántja lecsúszott a válláról. Azt mondta, ha ilyenek vezetik a meccseket, akkor csak a tus segíthet. A jugoszláv Nenadics várt rá a döntőben. Hegedüs egyszer már találkozott vele. Azon az összecsapáson tusolta, és már az öltözőben volt, amikor szóltak neki, hogy a tust érvénytelenítették, folytatniuk kell, végül úgy pontozták le, hogy 7:6-után a jugoszláv örülhetett.

Az olimpiai döntőben első három perc után 2:2 volt az eredmény, és sok ítélettel nem értettek egyet a magyarok. A második három percben Hegedüs levitte, megpörgette ellenfelét, és máris 3:2 volt a javára. Nemsokára mindketten büntetőpontot kaptak, ezért a zárószakasz 4:3-mal kezdődött. A harmadik menet elején Nenadics fejbőre felszakadt, hosszan ápolták. Hegedüs újabb mögékerüléssel szerzett pontot, és amikor már nagyon kevés volt hátra, a jugoszlávnak ugyan még adtak egy pontot,

DE EZ A LÉNYEGEN NEM VÁLTOZTATOTT, MERT AZ 5:4-ES EREDMÉNNYEL MEGSZÜLETETT A MAGYAR SPORT SZÁZADIK ARANYÉRME. 

Az ünnepléskor odahívta maga mellé Müllert, hogy szerepeljen a fotókon, ha már a felkészülés alatt végig mellette volt, ahogy első mesteréről, Füzessy Józsefről is megemlékezett.

„Talán az utolsó, a jugoszláv elleni volt a legnehezebb meccsem. Ha már végigmentem egy ilyen nehéz sorsoláson, nem szabad elcsúszni a végén. Mindenemet erre tettem fel, úgy mentem a szőnyegre, hogy csak akkor jövök le, ha én győzök. Tulajdonképpen még most sem tudom, mit is jelent olimpiai bajnoknak lenni. Még ideges vagyok, még rettenetesen fáradt. De érzem, hogy percről percre megkönnyebbülök, egyre erősebbnek, boldogabbnak érzem magam. Kell még egy kis idő, hogy mindent tisztán lássak, hogy megértsem a történteket. De csodálatos érzés, olyan, mint amikor keményen dolgozik valamiért az ember és egyszer csak elkészül vele” – mondta a Képes Sportnak.

Hegedüs egy kicsit lazított az olimpia után. 1973. április tizedikén a válogatott másik tagjával, Bajkó Károllyal utazott, amikor azon tanakodott, hogy vissza kell fognia magát, nem kell annyit éjszakáznia, amikor nekicsapódott egy autónak. A baleset nemcsak az országot, hanem a világot is megrázta, hiszen három évvel korábban áprilisban halt meg szintén autóbalesetben Kozma István, a nehézsúly királya, aki a müncheni olimpián is nyerhetett volna.

Hegedüs a Tétényi út egy forgalommentes kereszteződésében összeütközött a BKV egyik teherautójával. Medence és combcsonttörést szenvedett, és fontos belső szervei is megsérültek, tudatta a sportlap. Erős szervezete azonban reményt adott, hogy megbirkózik a súlyos sérülésekkel. Az év végére derült ki, hogy nem úszta meg maradandó károsodás nélkül. Varga Péter, az Országos Traumatológia Intézet vezetője megoldást keresett, és ha nem is könnyen, megtalálta. Így emlékezett vissza a korabeli Népsport beszámolója szerint.

„Egyszerűen nem tudtam belenyugodni abba, hogy egy huszonöt éves, fiatal, erős ember a vizeletkiválasztó-rendszer súlyos sérülése miatt nem sok jót ígérő sors elé nézzen. A szakirodalmat böngészve nagyon sokszor találkoztam Bengt Johansson svéd professzor nevével. Ö a göteborgi orvos-egyetemi kórház plasztikai sebészeti osztályának vezetője. Évekkel azelőtt dolgozta ki egyedülálló műtéti módszerét. Levelet írtam neki, ő pedig hamarosan telefonált, és kérte Csaba röntgenfelvételeit. Néhány nap múlva érkezett meg a válasza, hogy a műtétet elvállalja.”

Johansson kétszer operálta meg Hegedűst, az első beavatkozás hat órán át tartott, ami érzékelteti, hogy nem volt egyszerű dolga. A második műtét tökéletesen sikerült.

Ha nem sikerült volna, most egész Magyarország itt reklamálna – nyilatkozta a professzor Szekeres István újságírónak. Hegedüs visszatért, és 1976-ban Európa-bajnok lett, gyűjteményéből az a cím hiányzott addig. A montreali olimpián viszont nem járt sikerrel. Még abban az évben elvette feleségül Sinkovits Imre színművész lányát, Marianne-t, majd 1979-ben jogi doktorátust szerzett. Később szövetségi kapitány lett, ezen időszakban a magyar birkózók 83 érmet nyernek a felnőtt világversenyeken (24, aranyat, 34, ezüstöt, 25 bronzot).

Sokszor mondta, a szövetségi kapitányi időszakát tartja legtöbbre. 23 éven át, 2015-ig vezette a hazai szövetséget, és minden létező kitüntetést megkapott, amit birkózó elérhet.

Forrás: index.hu